Mejerhold: Színházi forradalom - Korszerű színház 91. (Budapest, 1967)
1928 - 1936
háznál siralmasan üt majd ki. Egy színháznak állandó művészeti vezetőre van szüksége, olyanra, aki szilárd akarattal és megalapozott tervvel rendelkezik és képes a színészek nevelésére. Az egymást követő, különböző irányzatokat képviselő rendezők csak váltólázt idéznek elő a Kis Színházban. Egy művészeti vezetőnek tudnia kell, hogyan lehet megfelelő számban kiválasztani azokat a munkatársakat, akii képesek az ő ideológiailag egészséges programjának végrehajtására. Ezzel szemben a Kis Színház először leköt egy színdarabot, majd kiválaszt hozzá egy nem megfelelő rendezőt. Vszevolod Ivanov színdarabjának bukása úgy vélem annak köszönhető, hogy nem találták meg hozzá azt a művészt, akire ennek a drámának szüksége lett volna. Egy előadás előkészítése két—három évig is eltarthat. Tapasztalatból tudom, hogy amikor egy színdarabról évekig gondolkoztam, nagyon gyorsan megrendeztem. A színész kérdései nem találnak készületlenül, valamennyire pontos választ tudok adni. Tájon mért hangsúlyozom a kísérletek szükséges voltát? A Pravda cikkének megjelenésekor sok rendező nagy megkönnyebbülést érzett, így kiáltott fels "Yégre, milyen könnyű lesz most dolgozni!"Vagy: "Éljen az arany középút!" "Nincs többé elhajlás, sem balra, sem jobbra!" "Nyugodtak lehetünk mert biztosítva vagyunk minden túlzással szemben!" A probléma azonban nem igy merült fel. Magps szintű előadást csak ádáz küzdelmek közepette hozhatunk létre. Fokozott erővel kell tehát folytatnunk kísérleteinket. És mindemellett világos választ kell adni a következő kérdésre: Megvan-e mindenkiben a képesség a kísérletezésre? Hozzászólásomat befejezve szeretnék mégegyszer visszatérni a forma és tartalom kérdéséhez. A kettő egységet alkot, amit úgy érünk el, hogy lankadatlanul munkálkodunk összeforrasztásukon. A kötőanyag: az emberi akarat és életerő, a művész akarata és életereje. Az ember létrehoz egy művészeti alkotást, amelynek lényege az ember és átnyújtja azt a többi embernek. 134
