Tovsztonogov: A rendező hivatása - Korszerű színház 88-89. (Budapest, 1966)
A rendezői elgondolás kialakításának útján
A kezdeti látomás ezen túlmenően gyakran banális; az agyunkon ácfutó első elképzelésből fakad, a sablon jegyében fogan,mert az első látomás mindig felszines. És minél részletesebben dolgozza ki a rendező ezt a felületes látomást, annál jobban vágja a fát maga alatt, és a dolog lényegén nem változtat az sem, hogy látomását gondosan kidolgozza és kifejezi a szinészek mozgatásában, a diszletekben stb., - a rendező egy olyan banális elképzelés szintjén marad, amely a darabot elolvasván, bárkiben felmerülhet. Ezért vélekedem úgy, hogy az első olvasás nyomán támadó látomás a rendezői sablonokhoz vezet. E sablonok lehetősége benne rejlik magában az előadás megszületésének és elgondolásának fenti módszerében, már az alkotói folyamat kezdetén. A rendezői sablonoké csakúgy, mint a színészi sablonoké. Ez utóbbi akkor jön létre,ha a színész az első benyomás alapján rögtön kialakítja a végső koncepciót, mellőzve az alak, a jellem megértésének nagy és bonyolult folyamatát. Előrebocsátom, hogy a "látomás" fogalma nem azonos a "benyomás" fogalmával, amelyről Sztanyiszlavszkij beszélt. Sztanyiszlavszkij az alkotói folyamat igen fontos, nélkülözhetetlen mozzanatának tartotta az első benyomást, sőt azt javasolta a rendezőknek, hogy rögzítsék le írásban. Igen hasznos, ha azután a munka befejező szakaszában összehasonlítják az előadásról való benyomásukat azzal a benyomással, amelyet a darab első olvasáskor keltett bennük. Az első benyomás nem núndig pontos. A darab mélysége gyakran nem tárul fel elsőre, néha viszont a színdarab szokatlan formája, hatásos cselekménye elleplezi eszmei sivárságát. De az első benyomás rendszerint rendkívül élénk. Nehéz szavakba foglalni azt az érzést, amelyet egy zenedarab kelt bennünk. Nem tudjuk szavakkal meghatározni az orgona illatát. A színdarab pedig, amennyiben való- 70 -
