Tovsztonogov: A rendező hivatása - Korszerű színház 88-89. (Budapest, 1966)
Gondolatok a klasszikusokról
külföldi klasszikus előadások. És a sikertelen klasszikus előadások oka jelentős mértékben az, bogy összetévesztjük a hagyományt a sablonnal, s nem tudunk vagy nem akarunk kiszabadulni béklyóiból. A klasszikusokat úgy körülfonták a kommentárok, az elfogadott képzeletszerüségek és müfogások, hogy magát a müvet is idegen interpretációban értelmezzük.És a színpadon gyakran nem magát Shakespeare-t látjuk,hanem a hozzá fűzött kommentárokat, nem magát Osztrovszkijt, hanem a Kis Szinház Osztrovszkij-előadásainak hagyományait. A drámairó egyénisége éppúgy semmivé foszlik, mint a rendezőé és a szinészé. A Művész Szinház felfedezte Csehovot. Köszönet érte. De ma Csehovot kellene előadni,nem pedig Sztanyiszlavszkij rendezői példányát. E felhivás mögött nem lappang tiszteletlenség a nagy nevekkel szemben. Belinszkij, Scsepkin, Dobroljubov.Sztanyiszlavszkij, Vahtangov, Meyerhold nagyszerűen megértették korukat, s arra tanítanak bennünket, hogy ne ismételjünk régi dolgokat, hanem haladjunk előre.S az orosz kritikának és az orosz szinháznak éppen ezt a legfőbb hagyományát kell megőriznünk és kultiválnunk. A Kis Szinház, a Művész Színház és a leningrádi Puskin-Szinház mai vezetői rendkívül rossz néven veszik, ha a színház mai művészei nem másolják le az ő régi előadásaikat. E színházak Csehov- és Osztrovszkij-előadásainak hagyományai fontosabbak a számukra Csehovnál és Osztrovszkijnál. Nem a klasszikusokért harcolnak, hanem a maguk tekintélyéért! A szinház hagyományokat teremt. Más művészek felfedezéseinek iparos szellemű ismétlése sablonba fullasztja e hagyományokat, a szűk látókörű kritikusok pedig kiállnak a sablonok mellett. Úgy érzik, hogy Osztrovszkijt és Csehovot védelmezik. Valójában azonban csupán kommentárjaikat varrják a nyakukba.- 54 _