Tovsztonogov: A rendező hivatása - Korszerű színház 88-89. (Budapest, 1966)

Gondolatok a klasszikusokról

hazam megvonására kell késztetni a nézőket, képzettársításokat kell bennük keltenünk a múlt és a jelen között. Ezzel mintegy átlépünk az időn és közelhozzuk a klasszikusokat korunkhoz. De ezer részletkapcsolat sem helyettesítheti a legfőbbet: a klasszikus darab alapvető lelki kapcsolatát életükhöz.

E magas rendű kapcsolat nem jön létre automatikusan. Az a múlt, amelyet a színház objektivisztikusan, szenvedélymentesen ábrázol, nem tanitja a nézőt a régi világ gyűlöletére, s nem örvendezteti meg azzal, hogy uj világban él.

Néhány évvel ezelőtt egy naiv és féktelen indulatu vidéki embert nagyon felizgatott Repinnek az a képe, amelyen Rettegett Iván megöli a fiát. Utána, saját szavai szerint "a siskini erdőbe ment és ott némiképp megnyugodott".4*

Nem emlékeztet-e sok klasszikus előadásunk e siskini erdőre, amelyben megpihenhetünk? Nem lenne jobb, ha a nézőket izgalommal töltenénk el?

A múlt jó szándékú, nem akadémikus megközelítése, spekulativ, nem pedig érzékletes asszociációk és párhuzamok megvonása, egy-egy részlet "felismerhetősége", még nem teszi korszerűvé a klasszikus előadást a szó igazi értelmében.

A klasszikus mü korszerűsége, korunkhoz fűződő viszonya rendkívül árnyalt és bonyolult. A nézőre tett hatása nem fér bele a szűkre szabott morál és elemi tanítás keretébe. És távolról sem kötelező,hogy a néző az előadás után szavakba tudja foglalni azt, amire Gorkij ma tanította, kielemezze, milyen következtetéseket vont le Osztrovszkij drámájából stb. A színház nem ügyvédi iroda,

“Siskin /1852-1898/ orosz festőművész, a természet nagy ismerője és szerelmese, a tizenkilencedik század második fele realista tájképfestészetének egyik úttörője.- 52 -