Tovsztonogov: A rendező hivatása - Korszerű színház 88-89. (Budapest, 1966)

Gondolatok a klasszikusokról

a gondolatok és érzelmek korszerűségét. A színészi tehetség és a rendezői ujitó szellem öncélú csillogása egymagában nem lehelhet életet olyan emberekbe, akik ma már nem élnek.

Azt gondolom, hogy a klasszikus mü korszerűségét úgy

O

kell értelmezni, mint például Jean Vilar * és Maria Casares.

Vilar szinháza bemutatta Hugo Maria Tudor .iát.

Ez a színdarab magán hordja a romantikus műfaj minden jegyét. De Vilar bebizonyitotta, hogy ha uj módon nyúlunk hozzá, akkor Hugo shakespeare-ien csendülhet fel. Mind a rendező, mind pedig Maria Casares munkájának legértékesebb vonása, hogy nagy lelki gazdagság feltárásának lehetőségét látták meg a központi figura általános emberi és női vonásaiban. S ezt nem melodrámai pátosszal, hanem az emberi dráma lényegébe való behatolással adták vissza. A szerzőben, aki korunkban a hamis szinházi dagályosság jelképe, pszichológiai mélységet hoztak felszínre. Vilar értelmezésében Hugo korszerűen csendült fel.

Értékelnünk kell a klasszikus mü ismeret nyújtó jelentőségét,de becsülnünk kell hatalmas esztétikai erejét, a kortársak agyára és szivére gyakorolt erkölcsi hatását is.

Ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a klasszikusokat absztrakt-humanista szellemben fogjuk fel, s figyelmen kivül hagyhatjuk történelmi, társadalmi és osztálytartalmukat. Épp ellenkezőleg: a mai színháznak minél mélyebben és teljesebben kell feltárnia azokat a bonyolult kötelé^•Jean Vilar /1912/ francia rendező és szinész, a Théâtre National Populaire megalapitója és vezetője. 1963-ban politikai okok - következetesen haladó,baloldali műsorpolitikája miatt - le kellett mondania tisztségéről.

^’Maria Casares /1922/ spanyol származású drámai szinésznő, A TNP oszlopos tagja, klasszikus és modern szerepek nagysikerű alakítója.- 49 -