Tovsztonogov: A rendező hivatása - Korszerű színház 88-89. (Budapest, 1966)

Az előadás díszletei és zenéje

AZ ELŐADÁS DÍSZLETEI ÉS ZENÉJE

Az előadás színpadképeinek és zenéjének megoldása szintén azok közé a nagy problémák közé tartozik,amelyekkel a rendező gyakorlati munkája során szembekerül. Nincsen természetesen lehetőségem arra, hogy minden oldaláról megvizsgáljam ezeket a kérdéseket, ezért csupán néhány, számomra legfontosabb aspektusukkal foglalkozom.

A színpadi mü megalkotásának bonyolult folyamata közben a rendezőnek a különböző művészeti komponensek között - a zeneszerzőhöz hasonlóan - kölcsönös összhangot kell teremtenie.

És bár ennek tudatában vannak mind a rendezők, mind pedig a díszlettervezők,gyakorlatilag mégis az a helyzet, hogy a színpadkép kialakítása nem az előadás többi komponensével összhangban és a velük való kölcsönhatásban alakul ki, hanem mintegy párhuzamosan fut a rendezőnek a színésszel végzett munkájával. Pedig a legfőbb éppen az lenne, hogy a díszlet elnyerje a maga helyét, a maga funkcióját a mü általános művészi megoldásának folyamatában.

A díszlettervező a színpadképek kialakításához már a próbamunka megindulása előtt hozzákezd, feladatát önállóan, az előadás képmás-rendszerétől függetlenül alkotja meg. A dolog rendszerint igy fest: a díszlettervező egyedül, vagy a rendezővel közösen elkezd "ötleni", meghatározzák a cselekmény szinterét, a színeket, világítást, koloritot és létrejön egy önálló művészeti alkotás. Ez a művészeti alkotás érdekes, friss, tehetséges, rendszerint azonban független az előadástól, mert figyelmen ki- 155 -