Tovsztonogov: A rendező hivatása - Korszerű színház 88-89. (Budapest, 1966)
A rendező munkája a színésszel
Számtannal foglalkozunk akkor, amikor már algebrára lenne szükség. Véleményem szerint a színészi játék legnagyobb ellensége. ba csupán jelezzük az érzéseket. A múlt század végén a Kis Színházban kialakult a deklamáló játékstílus, amely ellen teljes erővel fellépett a Művész Színház, igy most uj irányzat jött létre, i j ellenség lépett fel, a "Művész Színház stílusában játszó színész", aki csak jelzi az emberi érzéseket. A Művész Színház megjelenésének és felvirágzásának korszakában zászlajára a színpadiasság, a hamis pátosz, a deklamálás elleni harc jelszavait irta, mindazt, ami a korabeli orosz színház reakciójaként megszületett s ezzel ha nem is forradalmat, de legalább is alapvető reformot hozott be korszaka drámai művészetébe. Ma azonban az úgynevezett "müvész-szinházi" hitelesség a művészet fejlődésének fékjévé vált. Színpadainkon nem azok a művészi elvek uralkodnak, amelyeket a színpad nagy mesterei, elsősorban Sztanyiszlavszkij dolgoztak ki, hanem csupán a Művész Színház stílusának utánzataira lelhetünk. Sztanyiszlavszkijnak azt a tételét, hogy nem szabad magát az érzést játszani, gyakorlatilag sokan az emocionális elem hiányának, megsemmisítésének értelmezik. Színházunk fejlődésének bizonyos szakaszában tehát megjelentek az olyan előadások, amelyek külsőségeikben hitelesek, igazak, de hidegen hagyták a nézőt, mert hideg szívvel készültek. A visszafogott érzelmeket némelyek ma is a színház érzelmi eleme iránt elkövetett merényletnek, olyan törekvésnek könyvelik el, amely a színpadon az érzelmek kiirtására törekszik. Ez mélységes tévedés, mert a visszafogott érzelmek roppant feszültséget követelnek. Amikor a visszafogott érzelmekről beszélünk, k ifejezésük módjára gondolunk, nem pedig hiányukra. Ha ezt nem értjük, a vita a színházi szakkife- 14-3 -i
