Tovsztonogov: A rendező hivatása - Korszerű színház 88-89. (Budapest, 1966)

A rendező munkája a színésszel

A RENDEZŐ MUNKÁJA A SZÍNÉSSZEL

A színészt művészet korszerűségét meghatározó vonásnak az intellektuslitást, a gondolati mélységet tartom. Mig azelőtt ez csak néhány, valóban nagy művész sajátja volt, addig ma minden szinész stílusának legfőbb jegyévé vált.

A korszerű szinházban a jellem alapvető vonásának a sajátos, egyéni gondolkodásnak, világszemléletnek kell lennie.

Ezért tesznek ma oly nagy jelentőségre szert az úgynevezett "hallgatási zónák" - amint ezt A. Popov elnevezte. Előfordulhat, hogy a szinész egyetlen szót sem ejt ki a száján, de a nézőnek értenie kell a hallgatás e zónájának minden másodpercét, éreznie kell a szinész lüktető, forrongó gondolatait, meg kell értenie, miről gondolkodik az adott pillanatban.

Az alak e felépítési módszerének szükségességét felismeri néhány drámairó is. Nem véletlen, hogy Stejn az Óceán című darabjának, egyik, Platonov fejlődése szempontjából igen fontos jelenetében, a Nyolcadik kilométernél jelenetében egyetlen mondatot, egyetlen szót sem ad Platonov szájába. Nem egy rendező ebben a jelenetben külsőleg hatásos megoldásra törekszik, pedig a feladat más: a rendező és a szinész figyelmének itt a hallgató Platonovra kell összpontosulnia - ő a főszereplő, s ezért nem csak az fontos, ami körülötte történik, hanem elsősorban az a belső folyamat, amely e pillanatban benne lejátszódik. Lényeges annak bemutatása, hogy az események következtében sok mindent más szinben lát meg, uj szemmel néz