Tovsztonogov: A rendező hivatása - Korszerű színház 88-89. (Budapest, 1966)
A rendezői elgondolás megvalósítása
Fontos,hogy az általánosat ki tudjuk fejezni a részletek segítségével. De ezeknek az apró részleteknek logikusnak és váratlannak kell lenniük. A logika önmagában kevés, az öncélú váratlanság viszont nem egyéb, mint olyan trükk, amely nem hordoz tartalmat és ezért nem is fejez ki semmit. De ha rábukkanunk egy találó és váratlan részletre, amely pontosan kifejezi a színdarab lényegét, ez fontos részévé válik a szindarab általános megoldásának. A szinpadi fogás értéke abban rejlik, ha egybeesik a szerzői elgondolással. Ha ez nem történik meg, akkor üres fogás marad. A darab szinrevitelén végzett munka egyik befejező szakasza számomra a ritmus kialakítása. A rendező igen ritkán állapíthatja meg előre a ritmust, amely a már kiformálódott előadás részeinek belső kapcsolatából születik meg. A ritmus a munkafolyamatnak olyan része, amely csakis a szinrevitel gyakorlati munkája során oldható meg. A magam részéről képtelen vagyok arra, hogy előre lássam az előadás ritmusát. Előzetes elképzelésemben csupán halvány körvonalai alakulnak ki - meglehetősen gyakran hibásan. Az előadás közös ritmusa és az egyes jelenetek ritmusa az epizódok egymáshoz való kapcsolódásából alakul ki. A hajóraj pusztulásában először úgy tűnt, hogy annak a jelenetnek, amikor a matrózok elhagyják a hajót, igen gyorsnak,izgatottan pergőnek kell lennie. De a gyakorlat mást sugallt - s az a megoldás, amely spekulative rendkívül egyhangúnak tűnik, érzelmi töltést ad a jelenetnek. Az előadás rendezése gyötrelmes, de örömteli folyamat. Az az ember, aki nem szereti ezt a folyamatot, nem rendező. Nincsen a rendezőnek nagyobb öröme a jó próbánál, amelyben létrejön a színésszel a művészi kontaktus, annál a próbánál, amelynek folyamán érdekes részletre lelünk, egy-egy nehéz jelenet megoldására bukkanunk.- 138 -
