Tovsztonogov: A rendező hivatása - Korszerű színház 88-89. (Budapest, 1966)

A rendezői elgondolás megvalósítása

nek az erejét és csak később ismerjék fel jellegét és lényegét ennek az erőnek, amely oly gyorsan és szégyenteljesen változik át gyengeséggé. Erre azért volt szükség, hogy a Vezetőnek az osztag feletti hatalma ne tűnjék kiagyalt fikciónak, hanem mindenki előtt világosan álljon: a Vezető tudja mit akar és nem olyan egyszerű dolog a befolyása alatt álló, félrevezetett embereket kiragadni hatalmából. Előadásunkban a Vezető mintegy elkülönül az osztag embereitől - láthatatlan, de keresztültörhetetlen fal választja el tőlük. A Rekedt kíséretében jelenik meg a színpadon és mindig üres tér támad körülöttük. S ez az üres térség baljós»fenyegető. Azoknak a jeleneteknek ritmusa, amelyekben a Vezető szerepel, szándékoltan lelassult, súlyos.

Nem akartuk leegyszerüsiteni a Rekedt figuráját sem. Szemléltetően be akartuk mutatni a nézőknek, hogyan veszti el fokozatosan minden emberi vonását ez a gazember, milyen feltartóztathatatlanul halad a teljes csőd felé, hogyan keríti egyre jobban hatalmába a vágy, hogy gúnyolódjék az embereken, tönkretegye őket s kegyetlenség, árulás utján biztosítsa saját érdekeit. Ezt a feladatot sokkal jelentősebbnek és érdekesebbnek találtuk annál, mintha közvetlenül és felületesen tollhegyre tüztük volna a Rekedtet. Kevés, ha csupán a visszataszító és nevetséges vonásokat mutatjuk meg benne, bár ezek az elemek önmagukban is sokat mondanak. Meg kell láttatnunk a Rekedt legveszélyesebb és legförtelmesebb vonásait: szívósságát, alkalmazkodóképességét, hajlékonyságát - ezek pedig távolról sem nevetséges tulajdonságok.

Különös figyelmet kellett forditanunk Alekszej matróz bonyolult és ellentmondásos lelkivilágának bemutatására.Ebben az emberben hatalmas lelkierő rejlik; az anarchisták táborába a sorsával és a környező világgal szemben érzett elkeseredése vitte. Az a harc, amelyet a Komisszárnő Alekszejért folytat, a párt harca azoknak az- I30 -