Tovsztonogov: A rendező hivatása - Korszerű színház 88-89. (Budapest, 1966)

A rendezői elgondolás megvalósítása

amikor cselekszenek - hozzánk hasonló, a mi ellentmondásainkkal és problémáinkkal vivódó emberek.

Ezért a színdarab átfogó cselekvése: azoknak a nehéz, gyötrelmes küzdelmeknek elbeszélése,amelyeket kiállván az ember Emberré, a jövő Snberévé válik.

Az én szememben ez a bátor és plasztikus elbeszélés az emlékek felidézése, amely egyszersmind cselekvés is.

így körvonalazódott az előadás két sikja, a szereplők életének két korszaka és két vetülete: az az "én", aki az adott körülmények között cselekszik és az az "én", aki e körülményeken, s a maga múltbeli cselekedetein eltöpreng.

E koncepció kifejezésére szemléletes megoldást kellett keresni. így jött létre a jelzett szintér, amely egy alsó és egy felső szlnpadtérre oszlott. Amikor a színészek a felső szinpadtéren vannak - a jövőben tartózkodnak, amikor pedig lejönnek és a töredékesen jelzett részletek között mozognak, akkor átléptek a jelenbe. De csak két lépcsőfokot kell megtenniük s máris a jövő évszázad szintjéről néznek le napjainkra. Ellenpontot alkotnak és kapcsolatba lépnek azokkal, akik e pillanatban lent cselekszenek. Viktor lemegy az alsó szintre, leveti kabátját és odadobja társainak, ingujjban marad s zsebéből sportsapkát vesz elő. Maszkváltoztatásra nincsen szükség.

Az alkotófolyamat a nézők szeme előtt játszódik le.

Emellett azonban nem akartam "mutatóujjat" alkalmazni, hanem a szemléletes érzékeltetés utján kivántam járni. Nem akasztottunk naptárt a falra, hogy a nézőt eligazítsa az események időpontjáról. Azt tartottuk fontosnak,hogy önmagunk számára meghatározzuk a két idősík kapcsolatának jellegét és természetét. így érhető el, hogy a néző érzelmileg helyesen fogjon fel mindent és ezen az érzékletes felfogáson keresztül érkezzék el a darab eszméjéhez, mondanivalójához.

llá