Tovsztonogov: A rendező hivatása - Korszerű színház 88-89. (Budapest, 1966)
A rendezői elgondolás megvalósítása
A társulatnak tehát a jelenetek reális körülményeiről kell beszélnünk, s nem feltétlenül szükségszerű arról is szólnunk, mikor fordul meg a színpad, mikor alszik ki a fény. A megoldás csak abban az esetben valódi, ha úgy tűnik, hogy más változat nem is létezhet. Ez csak akkor következhet be,ha elbeszélésünk vezérfonalának a hősök lelkiéletének nyomonkövetését választjuk. A lelkiélet pedig több mint a szöveg, plusz a vele logikai kapcsolatban fejünkbe ötlő indoklás. A legfontosabb az, hogyan értelmezzük a hős szavait, mi rejlik, mi megy végbe véleményünk szerint e szavak mögött. Ebből fakad a megoldás. Elegendő-e, ha A hajóraj pusztulása befejező jelenetéről pusztán annyit mondok a színészeknek, hogy a matrózok egymás után távoznak? Természetesen, nem. El kell vezetnem őket annak megértéséhez, hogy épp erre a megoldásra van szükség, be kell bizonyítanom a matrózok viselkedésének logikáját, amikor öt perccel a hajó felrobbanása előtt a fedélzet felmosásához látnak.S ezt csak a matrózok lelkiállapotának feltárásával érhetem el. Ezen az utón meggyőzhetem a színészeket, akik most már velem együtt hisznek abban, hogy öt percen át szótlanul játszhatnak a színpadon és a közönség lankadatlan érdeklődéssel figyeli ténykedésüket. Gyakori hibánk a légből kapott, kiagyalt rendezői megoldás. Az előadás megrendezhető csupán általános meggondolásokból kiindulva is. De megoldásnak mondható-e ez? Nem, mert az ilyen előadásból hiányzik az a kapocs, amely a mü szemléletes felépítésének és színpadi megvalósításának eszközeit fűzi össze, hiányzik az a belső konkrétság, amely a szemléletes képmás jele. A rendezői megoldás lényege abban rejlik,hogy a rendező rátalál arra az egyedüli, közvetlen kapcsolatra, amely az "eszményi" elgondolás lényege és megvalósitása között fennáll,ráta Iái a 9zindarab mondanivalójának szem- 110
