Tovsztonogov: A rendező hivatása - Korszerű színház 88-89. (Budapest, 1966)
A műfaj
A szerző vezető szerepének nem szavakban, hanem tettekben kell megmutatkoznia. A forditott eset elkerülhetetlenül konfliktust idéz elő a színdarab tartalma és formája között, szembeállítja a színdarab és az előadás formáját, s ezt nem mentheti a legjobb szándék és leghaladóbb nézet sem. Mint ismeretes,a pokol tornáca jó szándékkal van kikövezve. Ezért nem szabad eltérnünk a műfajtól, a szerző adta kulcstól,az iró művészi izgalmának kell fűtenie bennünket is. A műfaj kereteinek megtartása ugyanazt jelenti számomra, mint amikor a szinész rátalál az alak magvára. Ha ez megtörtént,akkor a színész oly helyzetekben is könnyedén mozog, amelyeket a szerző nem adott meg. Ugyanez áll a rendezőre is. Ha a színdarab műfaji határain belül marad, akár még egy vagy több felvonást is illeszthet a színdarabhoz - ha ezt ugyanolyan tehetséggel teszi, mint a szerző -, s könnyen tovább szőheti a színpadról eltávozott szereplő életét, még hozzá nem csupán a mü logikai síkján - amit minden diák megtehet -, hanem olyan kulcs szerint, amelyet a szerző alkalmazott volna. A szerzővel való megismerkedésem során mindig nagy hasznát veszem mindannak, ami a mü születésének pillanatával összefügg, hemcsak a szerzőt körülvevő reális társadalmi és gazdasági körülményeket képzelem el, hanem életének, magánéletének, sőt kizárólag magánéleti jellegű sorsfordulatainak alakulását is, azaz kutatom azt az impulzust /de ha zsenivel van dolgom, soha nem találok rá/, amelynek a mü születését köszönheti. Az élet eseményeinek és az alkotói impulzusnak kapcsolata igen sajátos, ritkán egyenes vonalú. De az alkotófolyamat forrásainak kutatása nagyban hozzásegíti a rendezőt az iró áramkörébe való bekapcsolódásba. Ha elmélyedéssel végezzük munkánkat és nem ragadunk bele az irodalomtörténeti elemzésekbe, hanem mindig az- 94 -
