Wekwerth, Manfred: Változó színház - Korszerű színház 86. (Budapest, 1966)

Dialektika a rendezői munkában

bolsevik megfontoltságot. A komisszár férfias fellépéssel akarja palástolni, hogy asszony. Hanem: a komisszár nem "önmagában" megfontolt. Kevés a tapaszta­lata a hajókon végzendő pártmunkában. Élesen kell figyelnie, hosszú ideig vár - nia és csak aztán cselekednie. Sikerül a hajóra jutnia: nem azért: jóllehet asszony, hanem: mert asszony. Felhasználja a matrózok megdöbbenését. A fér­fi komisszár ellen tervbevett összes eszközök aligha használhatók fel egy asz­­szony ellen. II. felvonás, 5. jelenet: A komisszár mellé adott parancsnok - polgári tiszt - megkísérli, hogy megszüntesse a kettős uralmat és az anarchisták el­fogják. Nem arról van szó, hogy a komisszár vonakodik a halálos Ítélet alá­írásától, eltitkolja a válságát, hogy személyileg - vagy legalább morálisan - felülkerekedjék. Hanem: a komisszár későbbi győzelme a legmélyebb válságból fakad. A pártcsoport - három férfi - előtt élesen és kérlelhetetlenül elemzi a kilá­tástalan helyzetet és azt követeli, hogy a párttagok életükkel fedezzék a pa­rancsnokot. A válság kiéleződik: az anarchisták vezére azt követeli, hogy a komisszár Írja alá a halálos Ítéletet. Ebben a válságban azonban reményteli ellentmondás rejlik: az anarchistavezér számol a kommunistákkal. Korábban, rövid utón, ő maga lőtte volna le a tisztet. II. felvonás, befejezés. A komisszárnak sikerül az anarchistavezért a matrózoktól elszigetelnie és kivégeztetnie. Nem arról van szó, hogy az anarchistavezér, számtalan matróz aka­rata ellenére, agyonlövet két, német fogságból hazatérő, nyomorék tisztet. A matrózok emberileg felháborodva, az anarchistavezér ellen eljáró komisszár mellé állnak. Hanem: az anarchistavezér megszokott cselekedetet hajt végre, elítél­tet két tisztet (az efféle eljárási módnak a forradalom korábbi éveiben megvolt a maga történelmi jogosultsága). Az anarchistavezér leszereli néhány matróz tiltakozását: rámutat az éppen letartóztatott saját parancsnokuk ártalmasságá­­ra, tudja, hogy minden matróz a parancsnok ellen van. A komisszárnak sike­rül a vitát a parancsnokról a nyomorék foglyokra irányítania. Az anarchista - vezér, saját hatalma megtartásának érdekében szavazás nélkül agyonlöveti a nyomorékokat.Ezzel eljátszotta a matrózok bizalmát és sutbadobta még a for­mális többségi döntés elvét is. II. felvonás, 4/a jelenet. A komisszárnak, a beszélgetés folyamán si­kerül megingatnia az anarchista Alekszej nézeteit. Nem azért: inert megfontoltan helyesebb nézetre oktatja ki, hanem: mert Alekszej vadul és szenvedélyesén előadott tételére, hogy a kommunizmusnak hajótörést kell szenvednie az emberek magántulajdon utáni vágyán, éppen olyan szenvedélyesen és vadul cáfol rá azzal a tétellel: hogy: a számára oly kedves férfi meg fog változni. A téziseknél sokkal jobban meg­rázza Alekszejt az asszony szépsége - eddig nem vette észre.- 83 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom