Wekwerth, Manfred: Változó színház - Korszerű színház 86. (Budapest, 1966)
Dialektika a rendezői munkában
Egyébként Lenin éppen ebben a könyvben, a dialektika 16 elemét állítja össze és megállapítja, hogy mindez csak felületes megközelítés. Dialektikáról csak akkor beszélhetünk, ha valamely konkrét anyagot (például a dráma meséjét) elemzés közben a maga sokrétűségében, elevenségében és fejlődésében sokrétűen, elevenen és fejlődésében vizsgáljuk. A. : A te véleményed szerint tehát dialektikus az előbbi beszélgetésünkben alkaltaiazott módszer, hogy kérdezzünk és mindig csak kérdezzünk, hogy csodálkozzunk a magától értetődőn, hogy a leghétköznapibbat is figyelemre méltónak találjuk? B. : Használható kezdet a dialektikus szemlélethez. A. : Mindenesetre bőséges, konkrét meseanyagot hoz napvilágra. B. : Még többet is, A legtöbb esetben figyelemre méltó események után kérdezősködhetünk. És ahol az események hétköznapiaknak és magától értetődőeknek tetszettek, a kérdés figyelemre méltóvá tette őket. Ugyanakkor az egyik kérdés gyakran szolgál a következő kérdésbe való ugródeszkául. Ily módon, figyelemre méltó dolgok először válasz nélkül álltak egymás mellett.Például: Pedro munkásra sürgős szükség van a fronton, mert rosszul állnak ott a dolgok - Pedro munkás mókázva kártyázik, közben pedig dörögnek az ágyuk. A. : Ha ilyen élesen fogalmazod meg: tiszta képtelenség. B. : Hogyan játszatnád el ezt a kártyajátékot? A. : Úgy, hogy a munkás minden cselekvésében egyértelműen forradalmár maradjon. Úgy rendezném, hogy szive minden rezdülésével a harctéren legyen. ValószinUleg azt játszatnám el, hogy a munkás akarata ellenére kártyázik. B. : Brr, milyen unalmas. Először is a munkás számára ebben a pillanatban Carrar asszony szobája jelenti a harcteret: meg kell szereznie a fegyvereket. Es megpróbálja, hogy egy kártyázó Biedermann magatartásával szerezze meg őket, hiszen mint forradalmártól megtagadták a kérését. A jelenetnek különleges szépséget kölcsönöz, hogy "játszadozás" közben, a valódi Biedermann egyes vonásai éppen a forradalmár munkásnál tűnnek elő. A szinész nyugodtan engedje, hogy a munkás erőteljesen mókázzék "játszadozás" közben, de egy pillanatra se tévessze szem elől a fegyvereket. A. : Ez ellentmond egymásnak, tehát képtelenség. Nem lehet a kettőt egyszerre. Vagy-vagy! B. : Sok ezer éven keresztül, a filozófusok összetévesztették az ellentmondást a képtelenséggel és az eredmény az lett, hogy végülis a jóistennél kötöttek ki. A színpadon pedig egyre azon fáradoztak, hogy a mese efféle "egyenetlenségeit" pszichológiai magyarázatokkal simítsák ki, mint például: Pedro lelke a fronton időzik, miközben ő maga skátot játszik. A nyárspolgár, mint kacsa a nokedlit lenyeli az ilyesmit, hiszen ismeri ezt a magatartást, ő maga is igy viselkedik a sörözőasztal mellett. A rendező szempontjából azonban itt az ideje, hogy a korlátolt "vagy-vagy"-ot a dialektikus "nemcsak-hanem-is"--el helyettesítse be, vagyis a tételt az ellentmondásából kiindulva kell megragadnia. Az ellentmondás tétele (Hegel): "Minden dolog önmagának is ellentmond. "-74 -
