Wekwerth, Manfred: Változó színház - Korszerű színház 86. (Budapest, 1966)
Dialektika a rendezői munkában
nyoznak. Brueghelt az érdekli, milyen furcsa magatartást tanúsítanak az emberek egy történelmi személy lezuhanásával szemben és az érdeklődést is erre irányítja. Az emberek "önmagukban" érdeklik őt, annyiban, amennyiben törődnek vagy nem törődnek az eseménnyel. Erőteljes, egyszerű, látható eszközt alkalmaz az emberek egymáshoz viszonyulásának bemutatásához: az állások, csoportosítások, járások eszközét. Minthogy a történelmi eseményre vet pillantást, a beállítást nem egyéni lelkimegmozdulások határozzák meg, hanem ellenkezőleg, az emberek egymáshoz való viszonya, társadalmi helyzetük - jól látható az állásokban, csoportosításokban, járásokban - diktálja az egyes emberek lelki megmozdulá - sát: a kép alakjai tovább dolgoznak és elfordulnak az eseménytől, nem azért, mert nem akarnak törődni a lezuhanőval, ellenkezőleg, azért nem törődnek vele, mert mindenkit teljesen igénybe vesz az egyedül végzett munkája. A színház a mesterséghez számítja a beállítást. Talán azért, mert elfelejtette a beállítás művészi felhasználását? A lélek bitorolja az állásokat, csoportosításokat, járásokat. Talán, mert azt akarja, hogy a világ fejreálljon? A szinházi emberek kedvüket vesztik, mert mi makacsul valami régen ismertről és magától értetődőről, a beállításról akarunk beszélni. De: "Az ismert, azért mert ismert, még nem felismert. " (Hegel) 3 A XVII. században Galilei bebizonyította, hogy a föld, mint minden bolygó - Kopernikusz állítását igazolva - a Nap körül mozog. A tudomány átalakulása szétrombolta Ptolemaiosz elévült rendszerét, amely szerint a Föld a világmindens ég középpontja. Addig csak igen bonyolult matematikai segédkonstrukciókkal lehetett leírni egy egyszerű bolygópályát is, az uj rendszer viszont viszonylag egyszerű körpályával oldotta meg ezt a feladatot: a valóság nemcsak értelmesebbnek, hanem elegánsabbnak is bizonyult. A szokvány színházban tüstént elszáll a beállítás hires magától értetődöttsége, mihelyt az indokolások után érdeklődünk. Egészen kényelmetlen dől - gok kerülnek napvilágra. Valamely alak, bizonyos jelenetben azért áll éppen ott és azért megy éppen oda a szinpadon: mert ez lelki megmozdulásokat tükröz, mert az életben ugyanígy előfordulhat, mert valaki, aki harminc éve játszik szinpadon, mindig igy csinálja, mert elkapja a jelenet alaphangulatát, mert rendezői sajátosság, mert mozgást és változatosságot teremt, mert szimbolikusan jelzi, milyen mélyen vagy milyen magasan áll valamely alak, mert ösztönös megérzés, ami tovább nem magyarázható, mert lélegzet-visz - szafojtó koreográfiát eredményez, mert a sztár igy akarja, mert a költő rendezői utasításában igy áll stb. Abban legalább megegyeznek ezek az "Ízlésbeli irányzatok", hogy a valóság ábrázolása, különféle bonyolult módon ugyan, de fejtetőn áll. Az idealizmus primitívsége - mint oly gyakran - a kiderithetetlenség ünnepi talárjába burkolózik.- 55 -
