Wekwerth, Manfred: Változó színház - Korszerű színház 86. (Budapest, 1966)

dést feltették volna. A magától értetődés elaltatja az értelmet. Vegyllk a "legmagátől értetődőbbet", a színpadi beállítást. Azelőtt senki sem tett fel kérdéseket vele kapcsolatban. Ma, az az egyszerű kérdés, hogy: "Miért megy oda a színpadon az az alak, aki ezen a helyen áll?, a színpadi munka egyik Iegvaskosabb problémájává változtathatja a beállítást, még akkor is, vagy elsősorban akkor, ha tisztázottak az ideológiai alapkérdések. Hogyan jelentkezik a dialektikus materializmus a beszédtechnikában? Vagy a szövegtanulásban? Mindenki ismeri a mennyiségből minőségbe való átcsapás klasszikus példáját: A viz, 100 fokon forrva, hirtelen gőzzé alakul át. Valamely szerep felépítésénél ritkán találkozunk forrásban levő vízzel, a mennyiség mégis átcsap a minőségbe. Ha tudjuk, hogyan és hol, akkor a színész javára csap át, ha nem tudjuk, önkéntelen komikumba fordul. Az ellentmondás elmélete csaknem fétissé lett már. Hogyan ábrázoljuk azonban a szinpadi folyamatban úgy, hogy egyúttal megoldásának a jelentését is megteremtse? Mennyi kérdés és milyen kevés a válasz!

A szóban forgó tanulmányok részben Bertolt Brecht vezetésével íródtak, a színházi munka közvetlen szükségleteiből kifolyólag. Téziseit zömben a Berliner Ensemble futó rendezéseiben próbáltuk ki és korrigáltuk. Szándékosan maradtak monografikusak, sőt, töredékesek, úgy gondoltuk, hogy mások töltik majd fel, egészítik ki, fejezik be őket. Az a néhány elméleti munka, amely Brecht ösztönzésére született, úgy igyekszik megragadni a tapasztalatokat, hogy azok mint fogalmak, uj tapasztalatokat szolgálhassanak. Kiváltképpen két fogalomról van szó. Először is a produktivitás fogalmáról, amely a szűk hasznossági szempontot helyettesítse, másodszor a megfigyelés fogalmáról, uj valóságunk felfedezésének a kulcsáról.

A Változó szinház cim határt szab a szóban forgó tanulmányok érvényességének.- 4 -