Wekwerth, Manfred: Változó színház - Korszerű színház 86. (Budapest, 1966)

Politikus színház

lekszUnk, akár színházat játszunk, akár a textíliák minőségét javítjuk - osz­­tályharc.E nélkül a tartás és e nélkül a felismerés nélkül nem lehetséges nagy művészet. "Az Ön véleménye szerint tehát - vetettük fel - a politika változatosab­bá és gazdagabbá teszi a művészetet, és nem igaz, ahogy oly sokan véleked­nek, hogy lesztlkiti azt?" "Nem - válaszolta Brecht - a művészet minden rész­letében - a szerelem ábrázolásában csak úgy, mint a közvetlen harcban - po­litikai munka, hogyan is válhatnék egyébként a mi hasznunkra, akik csakis a politikai harc következtében létezhetünk? A hasznot nem hajtó művészet nem művészet. Mi az ördög bírhatna rá minket, hogy olyan nagy kiállítású, sok pénzbe kerülő színdarabokat játsszunk, amelyek nem hajtanak politikai hasz­not nekünk, vagyis nem hasznosíthatók abbeli törekvésünkben, hogy végre lak­hatóvá tegyük a világot?" Evek teltek el a kis beszélgetés óta. Brecht nézetét nagy győzelmek igazolják. Politikus tudomány, a maga szputnyikjaival, végérvényesen elvette a jóistentől az eget. Politikus termelés, kapitalisták nélkül, olyat alkotott, amit kapitalistákkal sosem értek el: válságnélküli gazdálkodást. Politikus mű­vészet száguldottá körbe, a szputnyikokhoz hasonlóan, a világot és olyan uj emberi együttélési módról adott hirt, amilyenről a burzsoázia még álmodni sem merészelt: Solohovra, Visnyevszkijre, Brechtre, Sosztakovicsra gondo­lok. Nagy részvéttel tekintünk ma azokra, akik művészetnek tartják a hasz­nálhatatlan szavak ritmikus összeillesztését, a vászonfelületek vegyszerekkel történő bepöttyözését, a makacs hangsorok kiigazítását. Olyanoknak tűnnek, mint az a férfi, aki kanalanként akarja kimerni az óceánt. Mi azonban legyőz­­zük az emberi társadalom óceánját, a marxizmus-leninizmus mindenható esz­közeivel és azoknak az oldalán, akik egyedül tudnak mit kezdeni azzal a tudo­mánnyal: a munkások és parasztok, a mában élő holnap oldalán.- 46 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom