Felsenstein, Walter: Az új zenés színjáték - Korszerű színház 85. (Budapest, 1966)

II. Brecht és a zene

jellegének ismertetése után Hanns Eisler mesteri zeneszerzői technikájáról beszél, a gondos tematikai és kontrapunktikus kidolgozásról, valamint a fölényes tudással kezelt formák nagy gazdagságáról, amelyekből látható, hogy a zeneszerző tudatosan állitotta vissza a kapcsolatot a klasszikus hagyománnyal. Ennek a kapcsolatnak a bizonyítása lenne a következő elemzési kísérlet feladata.

Johann Sebastian Bach h-moll nagymiséjét és Hanns Eislernek Az anyához irt zenéjét egy világ választja el egymástól. Az egyiket hallgatva, aligha gondolna bárki is a másikra. Mégis vannak világosan kimutatható kapcsolatok, nemcsak technikai vonatkozásban, a continuók, az ostinatók és a zenei mondatok kezelésében, hanem abban a klasszikus hagyományban is,hogy a zeneszerzők általános érdekű, nagyszabású tartalmakat kivárnak feldolgozni és az uj tartalomból uj, eredeti formát kívánnak nyerni, amely a maga újszerűségében, természetesen, ismét csak nincs hiján kapcsolatoknak és vonatkozásoknak.

Amikor Beethoven elé terjesztették egy romantikus meseopera szövegét, hogy zenét Írjon hozzá, ezt irta a szerzőnek: "Varázslat - nem tagadhatom, hogy elfogult vagyok e műfaj ellen általában, amely az érzést és az értelmet oly gyakran szunnyadásra készteti." Az érzés és az értelem ébersége! Mint minden nagy realista, zenéjével ő is cselekvőén bele akart avatkozni az ember életébe és segíteni akart, hogy azt jobbá alakítsa.

Eisler zenéje, Brecht költészetével szövetkezve, más síkon és más eszközökkel azonos célra törekszik. "Jellemzője az éberség, a mozgékonyság, amely egyidejűleg ösztönző /gondolkodásra ösztönző/ és izgalmas; beszédes, meggyőző minősége még jobban elmélyíti a brechti szöveg összefüggés! körének gazdagságát" - Írja Knepler.

Miben áll Eisler zenéjének minőségi újszerűsége? Komposition für den Film cimü jelentős könyvében /angol nyelven 1947, Oxford University Press; német nyelven 1949,

80 -