Felsenstein, Walter: Az új zenés színjáték - Korszerű színház 85. (Budapest, 1966)
I. Felsenstein zenés színháza
vészét is, még a tömegkorszakban is egyéniségekhez van kötve, hogy az egyéniségek szenvedélye nélkül semmiféle alkotó teljesítmény nem jöhet létre. Ha Felsenstein nem volna, nem volna zenés színház. Felsenstein: De az isten szerelmére, ez azt is jelentené, hogy ha Felsenstein már nincs, akkor zenés szinház sem lesz többé. Ezt visszautasitom. Minden, amit itt megteremtek, csakis első kisérlet lehet, első tapogatózó próbálkozás, előmunkálat azok számára, akiknek tovább kell rajta dolgozniok... Melchinger: ön úgy beszél, mint Brecht: "Hagy messzeségben volt a cél. Világosan látható volt, noha számomra aligha elérhető." Talán éppen azok szoktak igy beszélni, akik akár a művészetben, akár az életben az igazságot keresik. Felsenstein: Vajon nem kicsinyelnénk le azt a nagy célt, ha elérhetőségét túlságosan megfogható közelségbe hoznánk? Meg vagyok róla győződve, hogy a célt, a "zenés szinházat", úgy, ahogyan mi látjuk, el fogják érni. Melchinger: És én, aki nem tartok ilyen sokat a jövőről, igy válaszolok: hiszen ön a jelennek is dolgozik, minden egyes boldog estének, amikor a közönség soraiban van néhány ember, akit a mü éppúgy feldúl és elragad, mint ahogyan önt feldúlta és magával ragadta, mialatt annak színpadi megvalósitásán dolgozott. Bizonyára ezek azok a kevesek, akik miután elhagyták a szinházat, más szemmel nézik az életet, legalább is rövid ideig. Miközben hazamennek, felfokozott élet tölti el őket; szeretnének tisztábban élni; és ezt meg is próbálják, mindaddig, amig a valóság a legközelebbi csalódásba nem dönti őket. Felsenstein: Szerintem nincsenek olyan kevesen. Mert éppen azon a néhány estén, amely oly közel jutott a nagy célhoz, úgy, ahogyan az állandó jelleggel csak a távoli jövőben lesz lehetséges, mindig lenyűgöz az a széles körű megér- 75 -