Felsenstein, Walter: Az új zenés színjáték - Korszerű színház 85. (Budapest, 1966)

I. Felsenstein zenés színháza

azt mondta: statisztikákkal bizonyítható, hogy ma több em­ber jár színházba, mint valaha. E mennyiségi emelkedésnek oda kellene vezetnie, hogy bizonyos igényeknek, amelyek sikeres előadásaink hatására támadnak, minőségi következ­ményei is legyenek, ügy értem, hogy egyesek immár más ope­raelőadásokkal szemben is Igényeket és követelményeket tá­masztanának. Hiszen vannak, akik ezt meg is teszik, de még mindig nagyon kevesen. A többség számára, még ha spontán tapssal ki is fejezi tetszését, érdektelen marad a drámai és a kulináris opera közti megkülönböztetés. Nem vonnak le következtetéseket a különböző felfogásokból, amelyeket az egyik napon valamelyik operaházban és másnap a Komische Operben láttak. Melchinger: A minőségi igény minden kiemelkedő megnyilvá­nulása egy- viszonylag kis réteghez kötődik. Meggyőződésem, hogy mindig csak kevesen lesznek, akik megértik, vagy csak sejtik is, hogy mi megy végbe az ön Zsuzsijában. Utópisz­tikusnak tartom, hogy a közönséget úgyszólván horizontáli­san igyekezzünk megváltoztatni.A lényeg a vertikális szem­pont. Pontosabban az, hogy a szinházi élmény a vertikális sikon ismét lehetségessé váljék és egyes szerencsés esté­ken mindig megújuljon. A vertikális siku szinházi élmény egyesek élménye. És azt hiszem, hogy csak ez a lényeg: a hétköznapból kitörni akaró ember, aki este elmegy a szín­házba, a feje még tele gondokkal és problémákkal, és most hátradől székén és várja, hogy sötét legyen. Mi történik most? Minden megtörténhet vele. És az is lehet, hogy semmi sem történik. Felsenstein: Még ha ön meg van is győződve arról, hogy a horizontális hatásnak, akár az emberi természetben, akár a körülményekben korlátái vannak, egy mégis bizonyos: a kö­zönség körében egészében és hosszú távon mégis észrevehe­tően növekszik azoknak a száma, akik hajlandók egy, a ku­linárisnál többet jelentő élményt befogadni, akik hagyják,- 73 -I I

Next

/
Oldalképek
Tartalom