Felsenstein, Walter: Az új zenés színjáték - Korszerű színház 85. (Budapest, 1966)

I. Felsenstein zenés színháza

peltek a felvonások között, közjátékként, balettként, tekintet nélkül a cselekményre. Való igaz, hogy ez kulináris szinház. Abban is tökéletesen igazat adok önnek, ha egy másfajta színház számára irt mestermü kapcsául, mint amilyen az Aida, tiltakozik ellene. Csak elvben nem szeretném kétségbe vonni a kulináris opera létjogosultságát.

Felsenstein: Elvben soha nem is vontam kétségbe. Csak azt állítom - és ez fontos számomra -, hogy a kulináris szórakozás igénye, legalább is a színházban, ma már nem olyan nagy, mint az én ifjúkoromban volt. A szórakozásnak ez a fajtája kikapcsolódást nyújt. A szinház, ahogyan mi értjük, a zenés szinház, feltételezi a mélyebb átélésre való készséget, a felfokozott lét vágyát - mi igy fogalmaztuk meg. Nos, csaknem negyven éve vagyok a színháznál és tizenhárom év óta színházi vezető. Az a tapasztalatom, hogy ma erősebb a vágy a felfokozott lét, mint a kulináris szórakozás után.

Melchinger: Ami a színházat illeti, igaza lehet. De nem szabad megfeledkeznünk róla, hogy a gépi produkciók ma egész sereg olyan kulináris szórakozást nyújtanak az embereknek, amilyeneket azok régebben a színházban kerestek. A magas c-t például megvehetem hanglemezen. És balettet nézhetek a képernyőn is. Néhány funkciót elvettek a színháztól. Éppen ebben látok lehetőséget az olyan elementárisán szinházszerü vállalkozások számára, mint amilyen az ön zenés színháza. Ebben és a közönség imént említett megváltozásában, amely közönségben, mint ön mondotta, ma nagyobb készség él a nem konvencionális színházi élmény iránt. Ennek ellenére az ön színházában is nyilvánvalóan három réteggel kell számolnia: először is itt vannak azok az emberek, akik sohasem vagy csak ritkán voltak színházban, most pedig lehetőségük nyilik rá, egyébként Nyugaton Ugyanúgy, mint Keleten; hiszen a Nyugat sem a primadonnákat és az intendánsokat szubvencionálja a maga színházaiban, hanem- 65 -