Felsenstein, Walter: Az új zenés színjáték - Korszerű színház 85. (Budapest, 1966)
I. Felsenstein zenés színháza
gesebb erosz az úgynevezett "egyszerű emberek" számára is hozzáférhető lett. ön azt mondta, hogy csak naiv embereknek kiván játszani. Azzal, amit Zsuzsiról mondott, helyesbítette önmagát: a minden emberben meglévő náivság számára akar játszani. Gyűlöli a sznobokat. A müveitek felejtsék el, amit tanultak. A nők legyenek olyanokká, mint Zsuzsi, hogy megértsék azt, aki Zsuzsinál több: Mozartot. Mindig csak kevesen lesznek a közönség soraiban, akik önnel ilyen messzire elmennek. Hogy ez a kevés ember ma akárhonnan jöhet, ez a körülmény megadja a zenés szinház számára azt az esélyt, amellyel még tegnap, a kulináris opera virágkorában, nem rendelkezett volna. És mégis - ha mindig csak kevesen vannak, akiknek ön játszik, akiknek érdemes játszani - mi van akkor a többiekkel, a sok többivel? Azoknak mit nyújt a zenés szinház? Felsenstein: Szórakozást - mi mást? Melchinger: Tehát ugyanazt, amit a kulináris opera nyújt, csak másképpen? Ugyanazt, mint a mozi vagy a cirkusz? Felsenstein: Igen,ha rangkülönbségeket is tekintetbe vesz. Az én szemszögemből nézve a cirkusz mindenesetre fölötte áll a kulináris operának. Melchinger: Nem igazságtalan ez egy kicsit? Felsenstein: Nem, mert a kulináris operában a gyűlöletes nem az a tény, hogy kulináris, hanem az, hogy kulináris élvezetek kielégítése céljából visszaél a színházzal és meghamisítja azt. Melchinger: De hiszen amit a cirkusz a maga átváltozó számaiban vagy hasonló szinházszerü produkcióiban nyújt, az még a formát nem nyert játékösztön elemeihez tartozik, mig az opera művészi volta... Felsenstein: Várjunk csak! ön a bohócokra gondol. Én viszont az artisztikumra gondolok, amelynek semmi köze az átváltozáshoz, hanem olyan teljesitményt jelent, amely- 63 -
