Felsenstein, Walter: Az új zenés színjáték - Korszerű színház 85. (Budapest, 1966)

I. Felsenstein zenés színháza

mint ábrázolás. Tehát a zenés színház helye a cselekményes színház kezdeténél van, nem pedig a végén annak a bonyolult történeti folyamatnak, amely a differenciáltsághoz és a tökéletességhez vezetett. Még akkor is, ha a tulajdonképpeni opera sokkal későbbi felfedezésére gondolunk,amely nélkül az ön színháza sem volna elképzelhető, tehát Monteverdire, akkor is azt látjuk, hogy ezek a humanisták és reneszánsz emberek mélységesen meg voltak győződve arról, hogy amit ők mint operát megalkottak, az az antik dráma hűséges visszaállítása; tehát kisérlet volt ez, hogy valami elemi erejű dolgot kiművelt módszerekkel visszahozzanak egy változott korba.

Felsenstein: Amit Monteverdi alkotott, az teljességgel zenés színház. Amikor szembefordulok az operával, akkor éppen a későbbi fejlődésére gondolok, amelynek során elidegenedett a színháztól.

Melchinger: Amikor az elemi erejűről beszélünk, akkor egyről nem szabad megfeledkeznünk: a vágy, amely világra hozta a színházat, legyen az dráma vagy opera, kulináris opera vagy zenés színház, nem egyszerűen azonos a velünk, emberekkel nyilvánvalóan együtt született impulzussal, hogy művészetet alkossunk. Lehet, hogy ez a vágy már igen korán hozzákapcsolódott ehhez az impulzushoz, de a mai napig is nagy mértékben termelődik és fogyasztódik művészet nélkül is. A mai színjátszás minden formájában nagy százalékot foglal el a puszta szórakoztatás. Szórakoztatás nélkül nincs sem dráma, sem zenés színház. Mindkettő lehet művészetté,de nem életképes,ha először nem volt szórakoztatás.

Felsenstein: De van bizonyos rokonság a játékkedv és a puszta szórakozási szükséglet között. Az ember mindennapi élete meghatározott folyamatokhoz és érdeklődési körökhöz kapcsolódik, amelyek annál kevésbé változtathatók meg, minél idősebbek leszünk. Az, ami nem tartozik ezekhez a megváltoztathatatlan dolgokhoz, felkelti az érdeklődést, az-_56 -