Felsenstein, Walter: Az új zenés színjáték - Korszerű színház 85. (Budapest, 1966)

I. Felsenstein zenés színháza

Walter Felsenstein - Siegfried Melchinger PÁRBESZÉD A ZENÉS SZÍNHÁZRÓL

Melchinger: Mit keresnek az emberek az ön színházában? Miben különbözik az itt nyújtott színházi élmény a kulináris operáétól? Egy bizonyos. A kulináris opera gyönyörűségei konvencionálisak. Minden, ami szokatlan, ellenkezésre talál. Puccini és Richard Strauss halála óta nem akadt többé zeneszerző, aki ennek a közönségnek a kívánságait kielégíti. A kulináris opera egy végétért korszak szórakoztatási formája. Ha az általa nyújtott élvezeteket ma még kinálják és fogyasztják, úgy ez nemcsak azért van, mert a mai színházi közönség összetételében az osztálynélküli társadalom, amerre mindenfelé tartunk, még semmiképpen sem valósult meg teljesen /már az idősebb korosztályok miatt sem/, hanem azért, mert ezek az élvezetek is demokratizálhatok. A kulináris elem bevonult a történelembe és életben maradt. Nyilván ez a mélyebb oka annak, amiért ön is kiáll érte, hogy mindkét szinháztipus, egymás mellett, továbbra is fennmaradjon. Másfelől az ön színháza, a szó szerint vételnek és a mindig újra való kezdésnek ezzel a szenvedélyével, éppúgy elfordul a konvencionálistól, mint a kulináristól. Hiszen önnek éppen az a vágya, hogy az embereket a rest, gondolatnélküli és élményszegény élvezetekből kiemelje, hogy feltépje a gumipáncélt, amelybe a hétköznap öltözteti őket és felébressze bennük az igazi embert. Ezt ön "a színház tulajdonképpeni humanista feladatának" nevezte. Vajon azt jelenti ez, hogy ön abból a feltételezésből indul ki, mely szerint az ilyen színházi élmény igénye a mélyben minden emberben közös, és felkeltése kizárólag a helyes színjátszáson múlik?- 53 -