Felsenstein, Walter: Az új zenés színjáték - Korszerű színház 85. (Budapest, 1966)

I. Felsenstein zenés színháza

amelyet fél évvel a bemutató után meg akartam változtatni, mert úgy gondoltam, hogy tulajdonképpen szebb lenne, ha Így és igy játszanék. A próbán az összes szólista, hat kórusbeli szólistával megerősítve, megvalósította az uj megoldást. Igazán nagyon szépnek tűnt. De hirtelen megszólalt az egyik kórustag: "Egy pillanatra, ez igy nem megy. Hiszen ebben és ebben a jelenetben ez igy és igy volt." Igaza volt.

Újabb veszély fenyegeti az igazság végre meghódított magától értetődő voltát, amikor működésbe lép a nagy apparátus. Zenekari próba. Az énekeseket hirtelen félelem fogja el, hogy "nem lesznek együtt" és elhibázzák az összhangot a zenekarral.Máris kisiklott a koncentrációjuk. A pontosság szigorításával ismét vissza kell hóditani a teljes biztonságot. E tapasztalat nyomán a Komische Operben meghonosodott az a szokás, hogy egy sor zenekari próba után, amelyek folyamán minden felvonást egyszer végigjátszunk a zenekarral, még egyszer visszatérünk a zongorafőpróbákhoz, és csak aztán kerül sor a tulajdonképpeni utolsó összpróbára és végül a főpróbára.

Mindenkor a zene igénye a döntő. Az igazi zenés-szinházi élményt a rendező csak ösztönözheti és az előadás a maga mesterfogásaival pusztán támogathatja. Hordozói kizárólag a zenélő és játszó emberek. Ha rendezek, együtt zenélek énekeseimmel. A zenét és az éneket a maguk drámai funkciójában kell megismerni. Ez a zenés színház. Hogy a színpadi zenélést és éneklést hihető, meggyőző, igaz és nélkülözhetetlen emberi megnyilvánulássá tegyük - ez az alapvető feladat.- 52 -