Felsenstein, Walter: Az új zenés színjáték - Korszerű színház 85. (Budapest, 1966)

I. Felsenstein zenés színháza

közlése mindenesetre csak akkor következhet be, ha a hang telt és a szólamot nem töri meg állandóan a karmesterre való rápillantás. Még egy negyedik pontos Is hozzáiktathatnánk! a rutin halálos voltát. Az operaüzemmel ellentétben, ha jól látom, a zenés színház tanulmányozását mindig legelőiről kell kezdeni. Hiszen a rutin teszi lehetővé a munka szétbontását és utána az eredmények összerakását. Mármost megkérdezem magamtól: vajon vannak-e az operairodalomban olyan müvek, amelyek nem alkalmasak erre a tel.les újrakezdésre?

Felsenstein: Természetesen vannak ilyen müvek. Például Puccini Pillangókisasszonya: kitűnő darab, de drámai szempontból teljességgel félrekomponált.

Melchlngeri Vonatkozik ez Puccinire általában?

Felsenstein: Semmiképpen sem. Csak az a hajlam a dallambe- 11 tetszetősségre, egy fajta "melody-service"-re, amely ennél a zeneszerzőnél időnként fellép, mindig újra meg újra arra Indítja az énekeseket és rendezőket, hogy elhanyagolják a tartalom igazságát - miáltal Puccinit méltánytalanság éri.

Melchinger: További, ön szerint negatív operák? Felsenstein: Egy nagyon népszerűt kell említenem: a Már-Melchinger: Miért? Nem szép, és amellett elragadó ötleten alapuló darab?

Felsenstein: Valóban, elragadó. Zeneileg Is, noha nem túl igényes, de üde és csodálatos összhangja van; bűbájos az az ötlet, hogy a lányok a piacon eladják magukat, bűbájos, mint minden, ami játékos és komédiaszerü benne. De azután: "Árva rózsa!" "Ég bocsássa meg hibádat!" Ez szörnyű.

Melchinger: A negativum tehát a drámai vagy vígjátéki helyzetből a puszta érzelgősségbe, a sablon-érzelgősségbe való menekülésben rejlik?- 22 -