Felsenstein, Walter: Az új zenés színjáték - Korszerű színház 85. (Budapest, 1966)

I. Felsenstein zenés színháza

szültség csakis ennek révén hozható létre. Más szavakkal: az operaüzem színháza nem párbeszédes és ezáltal elhanyagolja az európai szinház döntő drámai elemét.

Felsenstein: Csak az európai színházét? Nem a színházét általában?

Melchinger: Az ázsiai színházra gondolok, amely nem párbeszédes. Például a Pekingi Operára.

Felsenstein: A Pekingi Operára? Ez félreértés-Melchinger: A Pekingi Opera lényegében nem pantomim szinház?

Felsenstein: A Pekingi Operát kínai utazásom során ismertem meg. Egy á kinai szinház nyolcvan műfaja közül. Ezeknek a műfajoknak körülbelül ezer darabból álló irodalmuk van, amelyek kora ismeretlen, legtöbbje körülbelül hétszáz éves- Ebből a nyolcvan műfajból én hármat láttam; különbözőségük a zenei eszközök különböző felhasználásában áll /amit nehezen tudnék leirni, mivel a zene számunkra hozzáférhetetlen/, valamint a szereposztás különböző módszereiben, például abban, hogy a női szerepeket férfiak játszszák-e vagy nők, vagy hogy a színhelyeken van-e diszlet vagy sem. A darabokat minden néző ismeri. A közönség a legkülönbözőbb származású és foglalkozású emberekből áll. De a darabot valamennyien ismerik. A kézműves éppúgy, mint a professzor.

Melchinger: Csak azt figyelik, hogy hogyan játsszák.

Felsenstein: Mindenki már odahaza is foglalkozott a müvei és mindent még egyszer pontosan az emlékezetébe idézett. És most azt figyeli, hogyan csinálják a színészek. Ehhez a szinház minden létező eszközét felhasználják, Demcsak a pantomimot és a tiszta táncot, hanem az éneket és a melodrámát, sőt a koloraturáriát is. Ezt operának nevezik. Holott egyszerűen szinház.- 17 -