Felsenstein, Walter: Az új zenés színjáték - Korszerű színház 85. (Budapest, 1966)

I. Felsenstein zenés színháza

Melch Inger ; Képzeljük el,hogy szintetikus hang keletkezik, amely teljesen hideg és minimális rezgése van; és ezt a hangot egészen hangosra erősitik. Ez lenne az a hang, amelyre ön gondol?

felsenstein: Hem egészen. Még a csak hangos fortisszimóban is,amelyet sokan mint zenei csemegét élveznek, van emóció, fanatikus áhitat és odaadás;valósággal fürdenek benne ezek az emberek. De ez valamiféle egység-intenzitás, amely mindenre és mindenkire illik, és semmi köze ahhoz, amit a zeneszerző a hangjegyekkel akart...

Melchinger: Amennyiben ezeket a hangjegyeket drámaírók Írták.

Pelsenstein: A nagy operákat drámaírók Írták. Mozart és Verdi páratlan drámairó volt.

Melchinger: A hangkórosból sugárzó emóció és az ön által igényelt emóció közti különbség tehát abban keresendő, hogy az énekes szinész-e vagy sem?

Pelsenstein: Nem,a színésznél is létezik ilyen emóció "általában". A rendező igy szól: "Most légy intenzív!" Mi az, hogy intenzív? Nem tudom. Ez csak pótléka lehet valaminek, ami nincs. Ha megdöbbenek vagy örömteli izgalomban vagyok, akkor mindig van valami, ami miatt megdöbbentem vagy izgulok.Az "intenzív" szót mindig a színházi tolvajnyelv egyik legfélreérthetőbb kifejezésének tartottam.

Melchinger: Mert tisztán formai...

Pelsenstein: Ha valaki nem tudja, hogy mi történik, vagy ha nem tudja, hogy ez után mit tegyen, akkor mindenesetre "intenzív". Mindig szidják az operát, de a prózai színpadon ugyanígy van: ugyanaz az üres intenzitás, amelyet az üres hangerősség vált ki, amikor az énekest meglgézi saját hangjának zengése és ezt a tartalmatlan igézetet átviszi a közönségre.- 9 -