Adamov, Arthur: Túl az abszurd színházon - Korszerű színház 84. (Budapest, 1966)
8. Néhány tényről
Meg aztán van O’Caseynek valami sajátos módszere az Idő kezelésére, meggyorsítására, lassítására, leállítására. Képes rá, hogy egy szereplő megváltozását néhány szóval tökéletesen érzékeltesse. Gondoljunk Stellára, az Én szép piros rózsáim^* kispolgár-lányára, aki hirtelen megérti, hogy szerelmesének, Ayamonn-nak igaza van, ha sztrájkol, még akkor la, ha csak egyetlen nyomorúságos shillingről van szó: "És ha az ő szemében ez a shilling egy u.i világ záloga?" És gondoljunk az Eke és csillagok * protestáns gyümölcsárusnőjének, Bessie Burgessnek halálára. Ez a szereplő gondosan vigyázott a fiatal, szép és szerencsetlen Nórára, de amikor Nora miatt halálosan megsebesül, szemébe vágja mindazokat a sértéseket, amelyeket mindig is szeretett volna a szemébe vágni. Bessie Burgess igazi pszichológiája egyetlen tirádában elénk rajzolódik és felborítja azt a hízelgő képet, amely addig a nézőben apránként kialakult róla. X Brecht számára a színpadi alak "tanú"; a járókelő szerepét tölti be, aki végignézett egy utcai balesetet és most elmeséli a körülményeit, megvilágítva az eset egyik vagy másik aspektusát. A tanúnak azonban nincs sajátos pszichológiája, nincsenek fizikai jellegzetességei, személyes emlékei stb. ö végső soron nem más, mint maga az iró,aki az általa vallott ideológiának megfelelően magyaráz és Ítélkezik. Nem képzelhető-e el egy éppily hatásos, éppily egyértelmű demonstráció, amely épp Így illeszkedik egy meghatározott ideológiához,azonban a tanút egyéni vonásokkal ruházza fel? Brecht elidegenedett alakokat mutat be,de olyanokat, akik mentesek az elidegenedés legsúlyosabb velejárójától: a neurózistól. Márpedig ha az ember - ahogyan azt Brecht megmutatja - kegyetlen a másik ember iránt, ez gyakran egy olyan neurózison keresztül nyilvánul meg, amely az emberre kirótt társadalmi helyzetből fakad. Nem volna-e 9* -
