Adamov, Arthur: Túl az abszurd színházon - Korszerű színház 84. (Budapest, 1966)

8. Néhány tényről

8. NÉHÁNY TÉNYRŐL

"Elmúlt az idő, amikor elegendő volt, ha az életnek csak egyetlen aspektusát mutatjuk meg" - irta Sean O’Casey. Vele együtt hiszem,hogy ez az idő elmúlt és hogy egy valóban modern színháznak kapcsolódnia kell a modern idők valamennyi kutatásához és vivmányához. Mik ezek és milyen a jellegük? Többféle: gazdasági, politikai, társadalmi, pszichológiai /még majd visszatérek az utóbbi jelzőre, amely oly bizonytalan s annyi értelemben elkoptatott, hogy végül jelentőségét veszítette/ és pszichopatológiai is.

A "totális" szinház nem az a zagyva komédia, amit sokan e néven tisztelnek: pantomim, ének és tánc összefüggéstelen egyvelege. Ez nem azt jelenti, hogy az éneknek, a zenének, sőt a táncnak is ne lenne meg a maga helye a színházban. De az éneknek például csak akkor van értelme, ha,mint Brechtnél, pontos funkciót tölt be: átvezeti a nézőt az egyik sikról a másikra, az anekdota síkjáról a tanításéra. Én totális színháznak az olyan színházat nevezem, amely az élet valamennyi aspektusával egyszerre számol.

X

Gyakran mondják nekem: "Nem lehet a színházat, ahogyan azt ön kívánja, a politikára korlátozni." Beszéltem én erről valaha? Egyszerűen azt mondtam és mondom, hogy nem akarok többé meghatározatlan színházat, a senki földje színházát, amely mindenütt otthon van és sehol sincs otthon. Azt mondom, hogy az ilyen szinház soha nem juthat el az igazi közönséghez: a népi közönséghez, a fiatal kö~~ Ô0 —