Adamov, Arthur: Túl az abszurd színházon - Korszerű színház 84. (Budapest, 1966)

6. Levél Otto Haashoz a 71 tavasza rendezéséről

mást jelent sorsának: a félelemnek és az árulásnak utján. Mémère meglehetősen tipikus alak; magatartása megfelelt és megfelel ma is számos kiskereskedő magatartásának,akik telve vannak jó szándékkal, de a harcra soha, semmilyen körülmények között nem hajlandók.

VII. kép. Ne higyjük, hogy az Eltévelyedett munkás, még ha az egész darabban csak néhány szava van is, "másodlagos szereplő". Ön éppúgy tudja, mint én, milyen szolgálatokat tettek és tesznek ma is a burzsoáziának ezek az "eltévelyedett" és boldogtalan munkások. De menjünk tovább.

VIII, kép. Költözködés Tonton fabarakkjából. Kora reggel. De aztán kora reggelnek is kell lennie! Már-már monotonul ismételgetem: a fény és az árnyék kérdése itt elsőrendűen fontos. A 71 tavasza krónika kiván lenni; szükségesnek érzem tehát, hogy ne csak valamennyi epizódját rekonstruáljam, hanem a rájuk jellemző alaphangot is. Végig az egész darabon a fények kérdése épp olyan fontos, mint a kellékeké.

Ki kell emelni a "menet közben zokogó" Julot megjelenését is. És jól hangsúlyozni alakját a végén is, vállán Riri karjával. Az ellentétnek az abbé aljas kijelentése - "A helyzet az, hogy a hősies véráldozatra csak a csőcselék, a nép alja képes"x - és a két gyermek hősi replikái között kirobbanó egyértelműséggel kell megnyilvánulnia. Általában mindenütt nagyon diszkréten kell ábrázolni, itt azonban diszkrécióról szó sem lehet.

xEzt a mondatot még az előtt irtam le, hogy De Gaulle tábornok szidta volna a francia népet "morcos és epés kötekedéséért". Mégsem vetem szemére, hogy tőlem plagizált, mert ezt a szép meghatározást valójában egy klerikális és versailles-i szellemű irományból másoltam ki, amelyen ő maga kétség kivül nevelkedett. Miért változtatta volna meg szókincsét a francia reakció, amikor maga változatlan maradt? - A. A.- 70 -