Adamov, Arthur: Túl az abszurd színházon - Korszerű színház 84. (Budapest, 1966)
5. Bevezető a 71 tavaszához
mégpedig az események egyre növekvő iramán, a feladatok egyre ijesztőbb szaporodásán belül. Mindenekelőtt talán az a probléma izgatott, hogy az alakok soha ne tartsanak pontosan lépést az eseményekkel, hanem járjanak mindig vagy mögöttük vagy túl rajtuk.Már bevették a Montmartre-t és az emberek még azt mondogatták: "Semmi sincs veszve, hiszen a Montmartre még a miénk, a Montmartre bevehetetlen." Más alkalmakkor, ellenkezőleg, teljes volt a csüggedés, és ugyanakkor olyan rendszabályokat hoztak,amelyek máris kiküszöbölték a csüggedés okait. Még nem szavazták meg a fizetéslevonást és máris megszerveződtek a munkásszövetkezetek, a munkásosztály máris hozzáfogott, hogy maga szabja meg saját törvényeit. Végül, az időnek ez a koncentráltsága lehetővé tette, hogy élesen kiemelhessem: hogyan ébrednek egyes alakok, az események segítségével, a politikai valóság tudatára, mig ugyanakkor mások elveszítik korábbi, kisebb vagy "nagyobb" fokú tudatosságukat. Egyesek túl későn,csak a véres hét során ismerik fel tévedéseiket, másók'soha, ismét mások már közvetlenül március 18. után ösztönösen megérzik bizonyos tetteknek - a Versailles elleni támadásnak, a bank elfoglalásának stb. - szükségességét. Röviden tehát mit akartam megmutatni? Azt, hogy az örömnek, a munkának, a tévedéseknek e szegény, kurta három hónapja, a koraszülött igazságnak e három hónapja alatt férfiak, nők, gyermekek megismertek minden lehetséges érzést, fölébe emelkedtek önmaguknak, természetesen anélkül, hogy a bánatot, a gyengeséget, a gyávaságot minden esetben kikerülhették volna. Egyszerűen, és nehogy beleessem a "háttérként" felhasznált történelem csapdájába, el kellett kerülnöm, hogy Robert Oudet, az elkésett tribun, Henriette, a hol hősies, hol félénk kis kantinoslány vagy a magabiztos és kemény Jeanne-Marie egyénileg az első helyet foglalják el. Azt kellett megoldanom, hogy az első hely a Kommün valamennyi harcosát illesse meg,- 60 -