Adamov, Arthur: Túl az abszurd színházon - Korszerű színház 84. (Budapest, 1966)

4. Bevezető a Paolo Paolihoz

4. BEVEZETŐ A PAOLO PAOLIHOZ

Szellemi, politikai, művészi fejlődésemen belül a Paolo Paoli számomra igen fontos állomást jelent. Végre megértettem /jobb későn, mint soha/, hogy valamely művészi alkotás és különösen egy színdarab csak akkor lehet reális, ba meghatározott társadalmi kontextusba ágyazódik, ha benne a formai forradalom belső forradalommal kapcsolódik össze. Ma már nem hiszek többé abban a csalóka avantgárdban, amely ugyan kétségkívül uj technikai eljárásokat alkalmaz, de elfeledkezik róla, hogy ezek az uj eljárások értéktelenek és fölöslegesek, ha az iró nem áll valamilyenfajta ideológia szolgálatába; és természetesen nem akármilyen ideológia, hanem,hogy a dolgokat a nevükön nevezzük, például a marxizmus-leninizmus szolgálatába.

Hogyan fogadták a darabot Párizsban és Lyonban,ahol, a hatóságok többszöri betiltási kísérlete ellenére, előadták? Mindez még az 1958* május lj-i fasiszta államcsíny előtt történt. A fogadtatás rendkívül meleg volt. /Első, "metafizikus és időn kívüli" darabjaimnál soha ilyen lelkesedést nem tapasztaltam./ A közönség természetesen nem a Le Figaro közönsége volt, vagy ha igen, csak elenyésző részben. Diákokból, értelmiségiekből,ifjumunkásokból stb. állt, ezt pedig a kommunista újságok kedvező kritikáinak köszönhettem, valamint a szakszervezetek támogatásának, amelyek számos vállalatnál osztottak szét propagandaanyagot. Hogyan nyertem el ezt a támogatást? Igen egyszerűen.- 57 -