Adamov, Arthur: Túl az abszurd színházon - Korszerű színház 84. (Budapest, 1966)
3. Ha a kritikusok a darabba lépnek… Beszélgetés a Paolo Paoliról
sérlettel találkozunk itt Arthur Adamov drámairásán belül: olyan miliőt akar ábrázolni, amelynek megvan a maga saját realitása és e között a miliő, valamint egy szélesebb általános értelemmel rendelkező miliő között kiván valós kapcsolatokat teremteni egy funkcionális azonosság alapján. Ezeknek a kapcsolatoknak a kérdése vetett fel aztán Adamov számára több esztétikai problémát. Ennek kapcsán érinteni szeretném a vetitéseket is. ügy gondolom, nem eléggé kidolgozottak, vagyis időnként úgy tetszik, hogy nem létesitenek újfajta kapcsolatot a reális miliő és a mai történelem szélesebb igazsága között,hanem egyszerűen csak valamiképp megi métlik a dráma lelkében rejlő értelmet.Adamov például az abbét tünteti fel a szálak bonyolítójaként. Gondolok itt az első szavakra, amelyeket odavet Paolónak: "Furcsa ember maga, Paolo, most a sahra háritja a felelősséget" stb.; tehát maga az abbé teremti meg a kapcsolatot. Gondolok arra a jelenetre is, amikor belép az újsággal és lényegében felveti a politikai aktualitás kérdését.így tehát már magán a darabon belül is van egy szereplő, aki kapcsolatot teremt a két világ között. A vetitéseknek kiegészítő szerepük kellett volna, hogy legyen, valami többet kellett volna nyujtaniok. Nos, ez nem sikerült teljes mértékben. A második probléma: magukon a vetítéseken belül nincs határozott fejlődés. A vetítések körében durván véve négy elemet különböztethetünk meg, nevezetesen: a lepkéket, a korabeli dalokat, a vetített mondatokat és a képeket. Azt hiszem, ezek között az elemek között valamiféle fokozatosságot kellett volna létesíteni; a vetítéseken belül is lett volna mód a fejlődésre. Például lehetett volna a látszólag lényegtelentől az égetőbb felé haladni; elkezdeni a lepkékkel, beiktatni a korabeli dalokat, majd akkor, amikor a helyzet riasztóbbá válik, az adott időpontra vonatkozó sajtókivágásokat... A vetítések drámaiságának ez a hiánya árt a darabnak, mert az a benyomásunk támad,hogy- ál -i
