Adamov, Arthur: Túl az abszurd színházon - Korszerű színház 84. (Budapest, 1966)

2. Színház, pénz és politika

a hatalmas csalást. Arra a csalásra gondolok, amely valódi szükséglet termékének tüntet fel egy olyan tárgyat, amely, épp ellenkezőleg, hamis szükséglet felkeltésére hivatott.

A bedobós automaták, a Tour de France, a reklámkampányok szemfényvesztése - megannyi téma /számos egyéb között/, amely ugyan nem közvetlenül politikai jellegű, de azért nem kevésbé fejez ki egy kort - a miénket -, egy társadalmat - a tőkés társadalmat. Ezért ezek a témák hozzátartoznak ahhoz az újfajta drámaÍráshoz,amelyről beszélek. Más szavakkal: legalábbis ide tartoznának, ha léteznének olyan szinmüvek, amelyek leleplezik a hamis végzet-tudatot - azt a végzetet, amely voltaképp nem végzet, amely csak annyiban létezik, amennyiben a történelem létezik, márpedig a történelmet emberek csinálják, változásra képes és változó emberek. Ez nem jelenti azt, hogy ezekben a drámákban nem lehet, nem kell kifejezni az igazi végzetet, a gyógyíthatatlan bajt /ismeretlen eredetű betegségek, ismeretlen okú balszerencsék/. így bát az a szinház, amelyet én kivánok, korántsem a "daloló holnapok" szinháza. Olyan színházat kivánok, amely egyetlen, nagyon egyszerű és nagyon jogos igényre épül: arra, hogy ne háritsunk át mindent az emberi sorsra, amely önmagában amugyis elég nehéz és elég borzalmas.

Théâtre Populaire 1956. március 1.- 36 -