Adamov, Arthur: Túl az abszurd színházon - Korszerű színház 84. (Budapest, 1966)

2. Színház, pénz és politika

hatjuk, hanem feltárhatjuk legnyersebb mozgató rugóit is. Az utóbbi esetre példa egy bizonyos Jacques Lebaudy, aki mintegy karikatúrája, mellékterméke a nagy gyarmatosítóknak. Ezt a vagyonos és némiképp együgyű fiatalembert 1902 körül valóban a gyarmati hódításokat övező dicsfény birta rá, hogy néhány társával együtt egy bérelt hajón elvonuljon az egyenlítői Afrika egy még meg nem hódított falujába, ahol I. Jakab néven a Sivatag Királyává koronáztatta magát. Végül aztán I. Jakabot az DSA-ban tébolydába zárták, mert lovas kíséretével forgalmi zavart okozott a Broadwayn.

Ez a figura egyébként csak egy lehetőség számos más között és csak azért említem épp őt, mert a nagy gyarmatosítók, akárcsak a nagy vállalkozók vagy a nagy színészek,groteszk hasonmásokat szoktak ihletni. Ezek a hasonmások aztán felnagyított, nevetséges,teátrális és épp ezáltal áttekinthetőbb képet adnak a mintaképeik által előidézett kalandokról és zűrzavarokról.

Jól tudom, hogy ha le akarjuk leplezni egyikét azoknak a mechanizmusoknak, amelyek társadalmunk működését lehetővé teszik, nem szükséges tárgyunkat /legyen az komoly vagy nevetséges/ a múltból meríteni. De ha időszerű "történelmi" témát választunk, ez azzal a veszéllyel jár, hogy híján leszünk bizonyos dokumentumoknak és ezért a valóságot csak felettébb töredékesen mutathatjuk be. Továbbá a friss vagy épp folyamatban levő eseményeket aligha idézhetjük fel szenvedély és emóció nélkül, márpedig ez esetben az események komikuma könnyen lecsökkenhet. Végül, rendőri okok miatt,fennforog az a veszély is, hogy a legpontosabb részletekről le kell mondanunk.Természetesen meg lehet változtatni a neveket, az eseményeken pedig módosíthatunk egy kissé, de ez esetben a történelmi dráma kulcsdarabbá válik, amely egyszerre túlságosan célzatos és túlságosan általános.Végül és mindenekelőtt megfosztjuk magunkat attól a hihetetlen költőiségtől, amely- 3á -