Adamov, Arthur: Túl az abszurd színházon - Korszerű színház 84. (Budapest, 1966)

2. Színház, pénz és politika

pedig lázadásra bujtogatják, haditörvényszék elé küldöm és agyonlövetem. Megértették?-"

"Megértették?" helyett azt is mondhatnánk: "Lemondanak végre arról,hogy meg akarják érteni?" És itt nemcsak Clémenceau dorgatóriumára gondolok, hanem minden más effajta beszédre, például azokra, amelyeket a szindikalisták számára tartottak, hogy kétséget ébresszenek bennük saját szervezeteik iránt. Gondolok például Paul Deschanel beszédére, az 1908. október 23-i ülésen, amikor is a képviselőház előtt tette vitássá a CGT szerepét és létét:

"Ezek /mármint a szakszervezetek/ egyszerre cezaristák, arisztokratikusak és misztikusak.

Cezaristák, részben mert megvetik a parlamentáris intézményeket, részben mert az önkényes szavazást és a szervezet önkényes irányítását pártfogolják; arisztokratikusak, mert semmibe veszik az általános választójogot és a demokráciát; misztikusak, mert hisznek a "kataklizmában", amelyből majd felmerül az uj világ... Azzal hizelegnek maguknak, hogy nem hisznek a mítoszokban és közben egy mítoszból élnek, akár a primitiv korszakok emberei. A csoda, korszerűtlenné válván, formát cserélt, de azért változatlanul csoda maradt: varázsütés, amely az emberi természetet magát megváltoztatva megújítja majd a társadalmakat.

Hátat fordítanak a szabadságnak, a demokráciának, a tudománynak."3“

Paul Deschanel ur szubtilitása mulatságosabb mar nem is lehetne. Mégis, rosszul tennők, ha beérnénk a ne-xLéon Daudet: La Vie orageuse de Clémenceau. /Clémenceau hányatott élete./ Albin Michel, Edit. - A. A.

■^Idézi Sylvain Humbert: Le Mouvement syndical. Histoire des partis socialistes en France. /A szakszervezeti mozgalom. A szocialista pártok története Franciaországban./Librairie Marcel Rivière. - A. A.- 31 -