Adamov, Arthur: Túl az abszurd színházon - Korszerű színház 84. (Budapest, 1966)
2. Színház, pénz és politika
reskedő állítólagos ’’önvédelmi helyzetének” igazolására, igy szól a kereskedőhöz: "így hát ön elismeri, hogy a kulinak gyűlölnie kellett önt. Erről van szó, igaz? Ezek szerint, amikor megölte, ugyan ártatlant ölt meg; de csak azért, mert nem tudhatta róla, hogy ártalmatlan. Igen, ez időnként előfordul a rendőrséggel is: a rendőrök rálőnek egy tüntető tömegre, teljességgel békés emberekre... Miért? Egyszerűen azért, mert nem tudják megérteni, miért nem ráncigálták már le őket ezek az emberek rég a lovaikról, miért nem lincselték meg őket. Azért lőnek,mert félnek, és kész. És az, hogy félnek, azt bizonyltja, hogy józan ésszel gondolkoznak." Eközben azonban a biró durván és tudatosan elsikkasztja az igazság lényegét:a tüntetők, éppúgy, mint a kuli, fegyvertelenek. A csalás könnyed felnagyítása elegendő rá, hogy a színpadon nyilvánvalóvá váljék. A Kivétel és szabály nem játszódik meghatározott időben és helyen,tehát a szó szoros értelmében nem történelmi darab. Én azonban a magam részéről azt hiszem, hogy ha a cselekményt egy pontosan meghatározott történelmi korszakba helyezzük, ezzel nem kockáztatjuk a demonstráció meggyőző erejét - ellenkezőleg. Ily módon mindenesetre lehetővé válik, hogy megmutassuk: miképpen változhat, alakulhat, sőt fordulhat visszájára a hazug érvelés néhány hónapon vagy éven belül, továbbá attól függően, hogy miféle embercsoportok illusztrálják. Abban a drámában, amelyen épp most dolgozom és amelynek cselekménye 1900-tól, a Világkiállítás évétől 1914 augusztusáig zajlik, különböző alakokon keresztül az érdekek kontinuitását kísérlem meg bemutatni, amelyet 12 a nézetek diszkontinuitása szüntelenül elleplez. * Akár harcra kel a pappal az antiklerikális, akár üzleteket köt 15 vele; akár Fachoda perfid győztesének számit Anglia, akár hűséges szövetségesnek; akár az örök, élet-halál ellenfelet látják Németországban, akár a Nagyszerű Szerve- 24
