Adamov, Arthur: Túl az abszurd színházon - Korszerű színház 84. (Budapest, 1966)

10. Új műsor - új közönség

lalati bizottságokban,a szakszervezetekben és a baloldali szervezetekben végrehajtott közönségtoborzó munka nélkül az a közönség,amely az utóbbi években betódult a színházba, soha nem jutott volna el oda. A hadjárat bizonyos fokig sikerrel járt. Miért ennyire érdekes ez az uj közönség? Persze azért is, mert lehetővé teszi, hogy gazdaságilag olyan drámákat is kiaknázhassanak, amelyek nélküle csődbe jutnának. /Ez a társulatvezetők és színigazgatók egyébként nagyonis érthető szempontja./ De nemcsak emiatt érdekes, hanem azért is, mert érdekesek reagálásai az egyes darabokkal vagy az egyes darabok egyes részeivel kapcsolatban. És nemcsak érdekesek, hanem tanulságosak is.

Hadd említsek egy személyes példát. Amikor, számos nehézség, többé vagy kevésbé nyílt betiltási fenyegetések és különféle zsarolások után, Planchon végre bemutathatta a Paolo Paolit,x a közönségreagálás esetenként nagy mértékben különböző volt, a mindenkori közonségösszetételnek megfelelően.

A kommunista diákok - egyébként az akkoriban "uj baloldalnak" nevezett csoportosulás tagjai is - gurultak a kacagástól a vetítések láttán, meg a XI. képben bemutatott mocskos kis alku közben is, amikor Saulnier abbé és Hulot-Vasseur, a hajdani liberális, az imperialista háború előestéjén, Marpeaux, a munkás rovására összebékül. Sokat nevettek akkor is, amikor azt a "kedves kis Balkán-háborút" emlegették, amely köztudomásúan a "nagy háborúnak", a "legutolsó háborúnak" volt a főpróbája és ahol a bolgárok hol "a Balkán franciáinak" minősültek /olyankor, amikor Schneidertől vásárolták a muníciót/,hol meg "a hajdani bolgároktól teljesen elfajzott utódoknak" /valahányszor a muníciót Kruppnál szerezték be/.

xHála, ezt újra és újra el kell mondanom, Jacques Lemarchand-nak, Roger Martin du Gard-nak és masoknak. - A. A.

118 -