Adamov, Arthur: Túl az abszurd színházon - Korszerű színház 84. (Budapest, 1966)
9. Hogy is állunk hát Brechttel? - Beszélgetés Roger Palnchonnal és René Allióval
Brachtet és a legkülönfélébb mártásokkal locsolják le!... Nemrégiben láttam egy előadást - meg sem akarom nevezni -, ahol megvolt az egész apparátus, táblák, vetitések, minden... De végre is miért ne nevezném meg? Büchner Wozzeck.járól van szó, amelyről egyébként hosszasan beszélgettem Brechttel, az egyetlen alkalommal, amikor Berlinben találkoztam vele. A Wozzeck igen nagy dráma, az első modern német dráma. Nos, a múltkoriban Párizsban állítólag "brechti módon" hozták színre, vetítésekkel, táblákkal stb., de ezeknek az eszközöknek csak akkor van értelmük, ha hozzájárulnak ahozz, hogy az egyéni dráma beleágyazódjék a közösségi életbe. Itt például egy adott pillanatban, Wozzeck csodálatos féltékenységi jelenete előtt, a táblán ezt olvashattuk: "Wozzeck féltékeny!" Amit a következő jelenetből pontosan meg lehetett tudni.. . Más szóval, Brecht tanítását gyakran nagyon is félreértik és az ilyen durva hibákra rá kell mutatni. Meg kell próbálni, hogy megértessük az emberekkel - és ez igazán egyszerűnek látszik -: ha vetítésekhez folyamodunk, ezt tudatosan, átgondoltan kell csinálni. Ugyanez vonatkozik azokra az esetekre, amikor egy színész közvetlenül szólítja meg a "közönséget". Ha olyan drámákat ujitunk fel, amelyek, bár ihlető hatást gyakoroltak az uj, modern drámairásra, de mégsem tartoznak a modern drámához, ezeket nem szabad közvetlenül visszavezetni mai jelenségekre, és különösen nem hamis utakon. Más szóval Brechtet alapos meggondolások nélkül követni - ezt ugyanolyan veszélyesnek érzem, mint ha nem akarjuk követni őt... ALLJO: Vagyis itt Brecht formális követéséről van szó. PLANCHON: Engem Brecht életművében személy szerint legmélyebben a kritikai és leleplező aspektus érint; 111
