Adamov, Arthur: Túl az abszurd színházon - Korszerű színház 84. (Budapest, 1966)

9. Hogy is állunk hát Brechttel? - Beszélgetés Roger Palnchonnal és René Allióval

9. HOGY IS ÁLLUNK HÁT BRECHTTEL?

Beszélgetés Roger Planchonnal és René Aliiéval

PIANCHON: Ha megfigyeljük egyes, tőlünk meglehetősen távol álló emberek fejlődését és reagálásukat a Berliner Ensemble első előadásaira, hát az eredmény elképesztő... Egyes kritikusok eltávoztak a szünetben, ahogyan unalmas daraboknál szokták; voltak rendezők, akik kijelentették, hogy a díszletek szürkék, hogy a produkcióban nincsenek szinek /mit jelentsen ez a szomorúság?/; az emberek azt mondták: "Vaskos, mert germán"; vagypedig: "1925-ös avantgardl Ezen aztán már igazán rég túl vagyunk!..."

És aztán láthattuk, hogyan fejlődnek tovább ezek az emberek, hogyan fogadják el Brechtet először mint drámaírót; aztán megsejtették jelentőségét a rendezés terén is; később azt hangoztatták: "No igen, Brecht persze jelentős egyéniség, de át kell ültetni francia talajba... Ez idő szerint még nem tartunk ott..." Vagy pedig: "Igen, igen, le a kalappal! Csakhogy a Berliner Ensemble előadásait nem lehet meghaladni, úgy kell megőrizni őket, ahogy vannak..."

És aztán, apránként, a Berliner Ensemble soron következő előadásainak kritikájában, a stilus kritérium 1ett...

Ezt a folyamatot én rendkívül jellemzőnek tartom.

ADAMOV: Azt hiszem, egy időben voltunk néhányan, közöttünk a Théátre Popula Íre több munkatársa, akik teli torokból harsogtuk, hogy milyen csodálatos jelenségről van itt szó,de valójában a pusztába kiáltoztunk. Először- 100 -