Münz, Rudolf: A dráma lényegéről - Korszerű színház 82-83. (Budapest, 1965)

A dráma lényegéről

direkt és közvetlenül vonatkozhat vagy aminek direkt és közvetlenül vonatkoznia kell erre a középpontra. Ennek a színdarabnak a különleges helyzetéből kiindulva - véli Lukács - a drámai összeütközés azt követeli, hogy Polüneikésznek két testvére legyen, de csak két testvére. Ha Antigoné egyetlen testvér lenne, úgy hősi ellenállása a király parancsával szemben, társadalmilag átlagos, magától értetődő reakcióként hatna. Testvérének, Ismenének az alakja feltétlenül szükséges annak megmutatására, hogy Antigoné cselekedete a jóllehet már leá3 iozott korábbi erkölcs hősi-magától értetődő kifejezése, mégis, a drámában jelenlévő viszonyok között, nem magától értetődő, spontán reakció többé. Ismené éppúgy elitéli Kreon tilalmát, mint Antigoné, azt követeli azonban hősies testvérétől, hogy mint gyengébb, vesse alá magát a hatalomnak. Világos, hogy Ismené nélkül, Antigoné tragédiája nem hatna meggyőzően, nem ha'.na a társadalmi-történelmi totalitás meggyőző képeként, mint ahogy az is világos, hogy egy harmadik testvér, drámailag pusztán tautológia lenne.

E drámai összeütközés mélyén rejlő társadalmi ellentmondások viszonylag egyszerűek ve .ak, nem bonyolultak, könnyen áttekinthetők, úgy, hogy a költő számára nemcsak mint ilyenek váltak tudatossá, hanem azt is lehetővé tették, hogy a drámai összeütközés köré megfelelően kevés emberi álláspontot összpontosítva, a korabeli társadalmitörténelmi problémák messzemenően totális képét adja. Mert minden további nélkül világos, hogy ennek az összeütközésnek a szempontjából, az adott társadalmi feltételek mellett, nem kérdésesek, például a heloták, vagy akár a rabszolgák állásfoglalásai.

összehasonlíthatatlanul bonyolultabbak, komplikáltabbak és változatosabbak voltak annak a társadalmi életnek az ellentmondásai, amelynek ábrázolására Shakespeare vállalkozott.- 86 -