Münz, Rudolf: A dráma lényegéről - Korszerű színház 82-83. (Budapest, 1965)

A dráma lényegéről

adata nem valamely önmagában vett szenvedély ábrázolása, hanem olyan szenvedélyé, amely cselekvéshez vezet; a drámamüvészet feladata nem valamely önmagában vett történés ábrázolása, hanem az emberi lélekre gyakorolt befolyásáé.16-Messze tulmenne e munka keretein, ha részletesen akarnék fejtegetni, mik voltak az okai annak a döntő változásnak, amely a német drámaelméletben, Hegeltől Freytagig, végbement. Azt sem vizsgálhatjuk tovább, mennyiben illenek Freytag nézetei részben a zenés drámára, jóllehet ezt korántsem tartotta szem előtt.

A beszélt dráma szempontjából azért kérdésesek a meghatározásai, mert egyetlen szóval sem mondja ki, milyen akarattá, milyen tetté keményedjenek a lelki megmozdulások vagy szenvedélyek. Ha azonban valaki mégis hinne Freytag szándékának a helyességében, annak dramaturgiája, A cselekmény fontossága és nagysága cimü fejezetéből a következőket kell megtanulnia:

Ha azután valamely költő odáig akarná lealacsonyitani a művészetet, hogy a való elet társadalmi képét, a gazdagok erőszakuralmát, az elnyomottak elkinzott helyzetét, a társadalomtól csaknem kizárólag bántálmat szenvedő szegények állapotát alkalmazza, harcravágyóan és tendenciózusan, valamely dráma cselekményeként, úgy valószinü, hogy az efféle munkával élénken felkeltené a nézők részvétét, ez a részvét azonban, a színdarab végén, kinzó lehangoltságba süllyedne. Egy közönséges bűnöző lelki folyamatainak az ábrázolása az esküdtszéki terembe tartozik, a szegény és elnyomott osztályok helyzetén való javítás gondja legyen munkánk fontos része a való életben, a művészet múzsája nem irgalmas nővér. 17.

Ezt nevezem én „csődnek" és furcsának tartom, hogy sok fiatal drámaírónk még ma is értékes tankönyvnek tartja Freytag munkáját.

Hegelnél is, idealista alapmagatartásának megfelelően, absztrakt kategóriák közepette fordul elő a drámai összeütközés meghatározása : Drámaelmélete azonban olyan- 80 -