Münz, Rudolf: A dráma lényegéről - Korszerű színház 82-83. (Budapest, 1965)
A színház művészete
Azért van szükségünk élő emberekre, hogy a néző vagy az olvasó, a látott vagy olvasott mü ideológiáját es pszichológiáját a maga teljességében felfoghassa. Azért van szükségünk élő emberekre, hogy a néző vagy az olvasó megérezze, milyen közel is áll ennek a műnek a tartalma az ő egyéni életéhez.32-Ennek a célnak az eléréséhez minden, de minden egyáltalán csak elképzelhető és lehetséges művészi eszközt latbavetnek a szinpadon; valóságközelinek és valóságtávolinak /stilizáltnak/ tartott eszközöket - „naturalistákat" is - és ezzel már közvetlenül a szinpadi stilus kérdéseit érintettük. A mü stilusa és az előadás stílusa a szinpadon Az eddigi megállapitásokból egyértelműen következik, hogy az élet és a szinház közötti elengedhetetlen és feltétlenül szoros kapcsolatok korántsem azt jelentik, hogy a szinpadon az élet lapos, naturalista másolatát mutassuk meg, hanem, hogy az életet sokkal értelmesebben, rendezettebben, minden esetlegességtől megszabadítva és távlatában megrajzolva kell ábrázolni. Hogy eközben milyen kifejezőeszközöket használunk, azt egyedül és kizárólag az irányítja, hogyan lehet a szinpadon a legjobban, a legérthetőbben és a legfélreérthetetlenebbül közelvinni a nézőhöz a tartalmi mondanivalót, az élet metszetszerü példázatát. Eközben számbajöhetnek olyan kifejező eszközök, amelyek a reális élet külső megjelenési formáihoz közelebb /valóságközeli eszközök/ vagy távolabb /valóságtávoli vagy stilizált eszközök/ állnak. Ezen eszközök alkotói elveinek közelebbi jellemzésénél, zömben, meghatározott stilusjelölésekkel operálnak. Az efféle meghatározott stilusfogalmak alkalmazása, a színházművészet területén, különböző problémákkal kapcsolatos. Eltekintve attól, hogy a mi stilusfogalmaink,- 47 -
