Münz, Rudolf: A dráma lényegéről - Korszerű színház 82-83. (Budapest, 1965)
A színház művészete
különbözőek lehetnek is a színpadkép! lehetőségek, egy valami teljesen kizárt: a csak „szépen dekorált" színpad. Utálom a dekorált színpadot. Ezalatt az úgynevezett "szép képet" értem, a "varázslatos atmoszférával". A dekorált kép nem alkalmas együttjátszásra. Kulináris élvezetet szolgál. Kiséri, pedig tartalmaznia kell a müvet. A színpadképnek mindent tartalmaznia kell, ami egy jelenet tartalma és drámaisága szempontjából szükséges. Ehhez természetesen hozzátartozhat az atmoszféra vagy a zsáner is, de csak anynyiban, amennyiben mértékadóan közreműködnek a szándékolt hatás érdekében. Ami ezen túlmegy, azt nevez em "dekoráltnak" .16 • Ezért is lehetetlen, folytatja a továbbiakban, hogy a diszlettervező határozott festői elképzelésekkel lásson munkához, hiszen még nem ismeri, mi a rendezőnek, mint a szinpadraállitás egységes vezetőjének, a műről alkotott felfogása. Hamisnak, sőt groteszknek találom azt, a különösen franciáknál kedvelt módszert, hogy hires festőket nyernek meg díszlettervezéshez. Ebből csak festménykiállítás kerekedhet ki. Legyen a díszlettervezőnek festői tehetsége - véleményem szerint, mindenekelőtt festői tehetsége, az építészetire csak másodsorban van szüksége -, de sziwel lélekkel kötelezze el magát a színpadnak, amennyiben alapvetően különböző törvényeit fel akarja deriteni és uralkodni akar rajtuk.17-Ezekből a szavakból teljes világossággal kitűnik, hogy a színpadnak a szinház törvényei szerint történő képzőművészeti megformálását alá kell vetni a dramaturgiaszcenika követelményeinek. És ez az eljárás, mint már mondottuk, ma általánosan elfogadott és használatos. Hasonló módon megy végbe a színjátszás művészete eszközének a szinház öntörvényüsége szerinti alkalmazása is, különösen a színészek irányítása, erre itt csak jelzésszerűen utalhatunk. A szinház törvényei szerint a szöveg, hangjegyek, szinpadi vagy zenei utasítások stb. meghatározta cselek- 35 -