Münz, Rudolf: A dráma lényegéről - Korszerű színház 82-83. (Budapest, 1965)

A színház művészete

tartják, ai egyébként túlsúlyban felhasznált művészetek formatörvényéi szerinti ábrázolásból adódó minőségüket; vagyis, a dráma a legszélesebb értelemben vett irodalmi minőségét, a zene /legyen szinpadi zene, opera vagy operett/ a zenei, a színpadkép a képzőművészeti, a színjátszás művészete a megjelenítési, beszédbeli, énekes stb. minőségekét, ezeket azonban átmenetileg uj minőségnek, éppen a speciális szinpadi minőségnek vetik alá.

így természetesen, szinpadi funkciójukon kivül, a megfelelő többi művészet müveiként is tekinthetők.

Ez azonban mit sem változtat azon a jellegükön, hogy teátrális szinpadi ábrázolás számára szolgáló eszközök.

Ezzel függ össze az a jelenség, hogy, egykor színpadi műalkotásnak született eszközök - amelyeknek az irodalom- vagy zenetörténet esetleg figyelemre méltó minőséget tulajdonit /és tulajdonítania kell/ -, értéküket, mint teáfcrális eszközök, elvesztették, mert már nem képesek uj, megfelelő ssinházi élmény teremtésére.

Ennél a folyamatnál - amely olyan megjelölésekkel mint „keverék művészet" vagy „együttes műalkotássá” történő e yesités, et. általán nem, vagy csak tökéletlenül jellemezhető, hiszen a művészeteket nem önmagokért „keverik" vagy egyesitik - bőségesen születnek színházművészeti formák, ibomas Mann, bevezetőben idézett szavai igen jól jellemzik eket. Emellett, az egyes művészeti eszközök, menynyisegileg és minőségileg, nagyonis különbözőképpen vállalhatnak reszt ebben a folyamatban. A résztvállalásnak ez a különbözősége, jóllehet fontos a szinpadi műalkotás megítélése szempontjából, sosem lehet azonban egyedül döntő es meghatározó kritérium.

Bohózat és tragédia, vaudeville és opera, különböző irodalmi, illetve zenei-irodalmi értékük épségben tartásával, egyaránt fontos szinpadi műalkotások lehetnek, ha az összes szükséges eszközök helyes felhasználásával, elérik a színházművészet megfelelő, fentebb közelebbről megjelölt célját.- 30 -