Münz, Rudolf: A dráma lényegéről - Korszerű színház 82-83. (Budapest, 1965)
A színház művészete
Ezért van akkora jelentősége a szinpadi műalkotás mindenkori előkészítésének és az eszközök megfelelő felülvizsgálatának. kiindulva a „világról" alkotott ismeretekből - amely világot egészében vagy részleteiben kell tükrözni és művészi élményként közvetíteni a közönség számára, és figyelembe véve a kor követelményeit és a közönség igényeit - amely igényeket, közben esetleg, először fel kell ébreszteni -, meg kell például ismerni a mesét, el kell végezni a célnak megfelelő értelmezését, ki kell dolgozni az ideológiai-dramaturgiai koncepciót, el kell késziteni a rendezőpéldányt, instruálni kell a színészeket stb. Ez azonban csupán azt jelenti, hogy minden formálissematikus interpretálás, az eszközöknek minden, egyszerűen reprodukáló „utánalkotása", minden kézművesség, idegen az alkotó színházművészettől. Emellett természetesen nem hagyható figyelmen kivül, hogy a szinház minden esetben művészet, és nem pedig, például népművelési eszköz. Nyilvános társadalminevelő funkciója és ismeretelméleti jellege mellett - és nem utolsó sorban -, a szó legjobb értelmében vett, vidám szórakoztatást is szolgálnia kell. Csak mindez együtt jelenti a szinház igazi fogalmát. Erre a fontos körülményre különösen Nyemirovics-Dancsenko figyelmeztetett, amikor a szinpadi előadás „három hulláméról", vagy a színházi előadás megalkotásához vezető „három útról" beszél. Ezek a társadalmi, az életigaz és a szinházszerű ut. Legtöbbször igy áll a helyzet: a szinházi előadás társadalmi és életigaz, de nem szinházszerű, vagyis, megvan benne mind az eszmei tartalom, mind pedig az eleven elhihetőség, de közben mégis hiányzik belőle 28 -
