Münz, Rudolf: A dráma lényegéről - Korszerű színház 82-83. (Budapest, 1965)
A színház művészete
képpen irt le egy példát a szinházmüvészét ezen különleges sajátosságára vonatkozóan: A hattyúk tava balettet táncolják, éspedig a második felvonásbeli adagiot. A hatalmas, csodálatosan szép nézőtér zsúfolásig tele. Néhány vonóshangszer könynyed, levegős kísérete mellett, egyetlen hegedű játszik, és csak egy balerina táncol - a balettkar és a díszletek, a csaknem mozdulatlan hátteret alkotják csupán. Csak a balerina létezik, meg az egyetlen hegedű. És mind az ezernyolcszáz ember a nézőtéren visszafojtja a lélegzetét, és nem létezik más, mint a szinházmüvészet tulajdonképpeni ragvát jelentő három, négy vagy öt másodpercnek a j.ehelete, a lelkesedésnek azok a másodpercei, amelyeket semmiféle még oly nagy fáradozással és semmiféle még oly jó technikával sem lehetne előidézni, annak a meghatottságnak a másodpercei, amelyért ez a pompás épület van, amelyért az igazgató, a diszlettervezo, a világositok vannak - röviden, amelyért a Nagy Színház egész, háromezer embert felölelő kollektívája van. Háromezer ember dolgozott tehát ezen az előadáson^ és végülis a legmélyebb hatás egyetlen táncosnőből és e-yetlen, Csajkovszkij alkotta zenét játszó, hegedűből indul ki. Igaz, hogy ennek a balerinának, ahhoz, hogy ilyen mély hatást válthasson ki, már gyerekkora óta tanulmányoznia kellett a tánctechnikát. De... holnap majd ugyanezt a táncot egy másik balerina táncolja, az ő technikája sem lesz kevésbé fejlett, és egy másik hegedű ugyanezt a Csajkovszkij-zenét, nem kevésbé művészien, fogja eljátszani. És mégis, azok a másodpercek, amelyeket tegnap éltünk át, nem ismétlődnek többé...6-A színházművészetnek ez a rendkívüli sajátossága, ezek a „titokzatos" kapcsolatok szinpad és nézőtér között, sokszor igen misztikus magyarázatokra találtak úgy, hogy a szinházat, például a kultusz, a vallás, sőt az egyház közelébe igyekeztek tolni és „felszentelt hely" jellegét hangsúlyozták. Éppen ilyen gyakran igyekeztek ezeknek a lent és fent közötti sajátos kapcsolatoknak az elmaradását a szinpad és nézőtér inkább külsőségesen technikai viszonyára redukálni. A szinháztörténet ismer néhány példát a „szinházi reformokra", ezek a reformok a szinpad és nézőtér közötti- 22 -
