Münz, Rudolf: A dráma lényegéről - Korszerű színház 82-83. (Budapest, 1965)

A klasszikus dráma utáni korszak fejlődési tendenciái

Selicke családot - éppenséggel nem illik és minthogy mereven ragaszkodik az „ellentmondás"-hoz, Szondi a következő furcsa értékelésre jut:

A drámának a nemességtől a polgársághoz való átállása a tizennyolcadik században megfelelt a naturalista történelmi folyamatnak, a proletáriátus bevonása a drámába 1900 körül ezzel szemben, éppenséggel ki akarta kerülni azt.7-Ehhez csak annyit jegyezzünk meg, hogy ebben az időben nem annyira „a proletáriátus bevonásáról a drámába" volt szó, mint inkább arról, hogy a proletáriátus maga lépett fel, kiforrott alakokkal, rendkívüli helyzetekben, ezeknek a „drámára való képessége" éppannyira vitathatatlan, mint az a tény, hogy ez megfelelt a „társadalmi folyamatnak".

Ennek a munkának a során már ismételten elmondtuk, hogy a valódi dráma megszületéséhez és létezéséhez szükségszerűen kívánatos társadalmi feltételekre van szükség, és ezek a feltételek az objektiv valóságban a proletáriátussal együtt olyan mértékben léptek újra fel, mint amennyire a későpolgári társadalom számára növekvő mértékben eltűntek.

Felismerésükhöz azonban rendkívül nagy tudatosságra van szükség, miért is az ugyancsak ismételten megnevezett szubjektív feltételek most egészen rendkívüli jelentőséget nyernek.

Teljes világossággal bizonyítja ezt a két első olyan dráma összehasonlítása, amely a proletariátus és a burzsoázia közötti osztályharcot megfelelően kivánta ábrázolni: Sjörnson Erőnkön felül cimü müve és Gorkij Ellenségekbe körülbelül egyidőből származnak. A két dráma szubjektív feltételek miatt, ideológiailag és müvészileg-formailag rendkívül különbözik egymástól, erre már Clara Zetkin, illetve Plehanov is rámutatott, ezeknek a müveknek a kimag

gasló elemzése közben. *- 142 -